Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

hogy mennyire nagy mértékű a maradandónak gondolt emlékeink pusztulása.) Miskolc valamennyi temetőjének történetében fontos volt az 1876-ban megszületett egészségügyi törvény, amely kötelezővé tette a temetőkönyvek vezetését, a temetések helyének és pontos idejének adminisztrálását. 1876-ot megelőzően csak a sírkövek „szólaltathatók" meg, de ezt követően emberöltőnként minden temetőben szükség volt új temetőkönyvek készítésére. A XX. század végén a temetők többsége áttért a számítógépes nyilvántartásra, azt megelőzően 1876-2000 között - elvileg - minden nagyobb temetőben négyszer készítettek az adott állapotnak megfelelő nyilvántartást. Az előző kötetek azonban csaknem mindenütt eltűntek, megsemmisültek. A helyszíni állapot előzményeinek feltárásában egy, legfeljebb két korábbi temetőkönyv segítette munkánkat. Példaként említhetjük az avasi református temetőt, amelynek teljes állapotrögzítése egy régi temetőkönyv alapján 2003-ban jelent meg, de a temető képe annyira megváltozott, hogy 2007-től a presbitérium hozzákezd a XXI. századi képet rögzítő és nyomon követni képes új temetőregiszter elkészítéséhez.

408 A mindszenti római katolikus temető régi temetőkönyvei a XX. század első felét jól dokumentálják, a jelenlegi változásokat már számítógépes adatbázis rögzíti. 2004-ben és 2005-ben a temető valamennyi parcellájának valamennyi sírfeliratát sikerült dokumentálni, de amikor ezeket összehasonlítottuk a 2006-os temetőképpel, a sok új temetés, sírlejárat és eladás mellett számos olyan sírhelyet, emléket nem találtunk, amelyek megtartása indokolt lett volna. Az 1876. évi egészségügyi törvényt követően Miskolc - mások mellett - 1888-ban alkotta meg a „temetőügyi" szabályrendeletét.

409 Ez a szabálygyűjtemény az 1920-as évek végéig, az 1930-as évek elejéig a város minden temetőjére érvényes volt. Az előírás szerint „minden temető kő- vagy deszkakerítéssel, avagy egy méter széles és ugyanilyen mély árokkal körbeveendő, mely utóbbi esetében az árok belső széle sűrűn ültetett és folyton ápolt sövénynyel szegélyezendő. Bármely kerítési mód mellett a főútvonal zárhass DOBROSSY I. szerk. 2003. 91-306. p. «M B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1920. 6. dob. 65. cs.