Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

tó kapuval látandó el. Kivételnek e tekintetben csak ott van helye, ha valamely temetőn el nem tiltható közlekedési út (p.o. az avasi ev. ref. temetőnél) vezet keresztül és ez hatóságilag megállapítva lett".

410 A szabályzat végrehajtásának ellenőrzésére temetőügyi bizottság alakult, s a temetőkönyv vezetése mellett a temetőtérképek meglétét, a változások dokumentálását a városházán nekik is „vezetni" kellett volna, de erre utaló jelek, adatok nem maradtak fenn. A térképeken külön kellett feltüntetni a „mauzóleumokat", a kriptákat, a különleges síremlékeket és az emlékműnek számító műtárgyakat. Mindebből egyetlen dolog valósult meg, a családi sírboltok kötelező terveztetése és engedélyhez kötése. Miskolc város hivatalos értesítője negyedévenként közreadta a lakóházakra kiadott építési engedélyeket, s közöttük a kripták megépítéséhez adott hozzájárulásokat is. A legtöbb kriptaépítési engedélyt 19101920 között adták ki, és sorrendben a mindszenti jobb és bal oldali kriptasorok, a Deszkatemető és az avasi református temető követték egymást. A budapestihez hasonló monumentális emlékállításnak nem volt kultusza Miskolcon, a megmaradt különleges síremlékek és kripták száma ma már nem haladja meg a százat. Az első világháború után a városi közigazgatás és a sajtó is 1924-től tért vissza a temetkezés és a temetők ügyéhez. Új temetőkert (sem felekezeti, sem polgári) ugyan nem született, de némelyik sírkertben a temetést beszüntették, s úgy tűnt, hogy ezt az Avason véglegesnek is gondolják. „Nemrégiben beszüntették a temetéseket ide, mert már igazán halott a temető - olvashatjuk a Reggeli Hírlapban. Süppedő hantokon kevés az új fejkő, korhadt, enyészetnek indult és csendes elmúlásba merülő itt minden. A temető egyik szélét még lakóházak szegélyezik, a város felőli sarkán az évszázados templom komor épülete emelkedik; a másik olda410 Az avasi temető átjárhatósága tehát több mint egy és negyedszázados gondja a városnak és főleg az egyháznak. A mai Dévai Bíró Mátyás reformátor út a Toronyaljáról vezetett fel, a Köpeczi Haller Balázs út pedig a temető közepétől vezetett a Latabár-Schabinszky kripták mellett az avasi pincesorok felé. Ezt az átjáró utat azóta sem sikerült megszüntetni, s a személy és teherforgalom az eltelt évtizedek alatt megbecsülhetetlen nagyságú károkat okozott a sírokban, a síremlékekben, s nyilván hozzájárult a domboldal folyamatos „mozgásához", rendszeres megcsúszásaihoz. Vö. DOBROSSY I. 2003. 37. p.