Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

Nők Év Nem házas Házas Özvegy Elvált Összesen Év Nagy-Miskolc Összesen 1910 29,1 54,4 15,8 0,7 100,0 1920 31,7 51,6 15,8 0,9 100,0 1930 32,8 51,3 14,3 1,6 100,0 1941 29,1 55,0 14,4 1,5 100,0 1949 23,5 58,8 15,6 2,1 100,0 Különbségek a településcsoportok között (1941) Nem házas Házas Özvegy Elvált Összesen Történeti Miskolc 42,3 54,2 2,7 0,8 100,0 Diósgyőr 28,0 63,5 7,7 0,8 100,0 Hagyományos falvak 25,3 64,3 9,5 0,9 100,0 Ipari falvak 28,7 62,9 7,7 0,7 100,0 (Felekezet és etnikum) Miskolc és környéke felekezeti szerkezete a XIX. század folyamán elindult tendenciákat követve alakul tovább a két világháború között is. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az ipari falvak lakossága továbbra is dominánsan római katolikus, míg Miskolc, Diósgyőr és a hagyományos falvak esetében a római katolikusok lassú térnyerése észlelhető a többi felekezet rovására. E változás minden valószínűség szerint arra vezethető vissza, hogy egyrészt a településegyüttesre távolabbról érkező bevándorlók többsége katolikus, másrészt főként a reformátusok és zsidók esetében a csökkenő természetes szaporulat következtében már ekkor megindul a népességszám stagnálása, majd természetes fogyása, vagyis az a folyamat, amely az ország egész népességében csak 1980 után lesz észrevehető. A második világháború egy tekintetben okoz hirtelen és jelentős változást a város felekezeti szerkezetében: a holocaust, a zsidóság elhurcolása e kulturális csoport majdnem teljes felszámolásához vezet. Az 1941. évi népszámlálásban szereplő 10 914 főnyi izraelita felekezetű (és a zsidótörvényeknek megfelelően zsidóként számon tartott 261 főnyi „kikeresztelkedett", illetve felekezeti vegyes házasságból származó) lakosból az 1949. évi népszámlálás