Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
Jäger Gyulának nemcsak a mindenkori kórházi állapotokat dokumentáló jelentései maradtak meg, hanem sajtócikkei, s mindazok az írások, amelyek vele és munkásságával foglalkoztak. 1934ben jelent meg egy tanulmánya „A Borsodvármegyei Erzsébetközkórház szerepe a közegészségügy szolgálatában" címmel. Okfejtésében feltűnik az egészség és az élet gazdasági értékelése (értelmezése), az egészségügyi kultúra mint az egészségügyi tervgazdálkodás alapja, a szegénység, amely „közveszedelem", de ellenpólusaként az egészséges polgár, aki „jó adófizető". Számára a kórház a belső és külső reformok állandósuló színtere, az Erzsébet kórház pedig az „operatív kórház". Ez azt jelenti, hogy „olyan betegeket ápolunk, akiknek gyógykezelése orvosilag a legnehezebb, gazdaságilag a legköltségesebb, és ápolásuk a legtöbb személyzetet igényli". Ez meghatározza az intézmény eredményességét, értelmezhetővé teszi statisztikai adatait. Az 1931. évi genfi konferencián született megállapodás szerint egy kórház fenntartásánál 500 lakosra kell egy ágyat számolni. A Miskolc központú régióban 500 000 ember lakik, tehát az európai „minta" 1000 ágyas kórház működését kívánná. Ezzel szemben az 1930-as években a kórházi ágyszám 650-700 között változott. Az évi műtétek száma 5000 körül mozgott, s ebből 3 200 volt a sebészeti műtétek száma két sebészeti osztályon. (Ez az ország kiemelkedő klinikáihoz viszonyítva is a legjobbak közé tartozott.) A kórház nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági üzem is, melynek működtetését a napi ápolási költségek fedezik. A betegek 65%-a szegénységi bizonyítvánnyal rendelkezett, 10%-a magán fizető, 25%-át pedig a különféle biztosítók, társpénztárak finanszírozták. Megfogalmazódott a század első felének vagy éppen a XXI. század elejének dilemmája: „hogy fix összegből gazdálkodni lehessen, ahhoz két űt kínálkozhat. Az egyik, amit a legtöbb kórház keresztül vitt, hogy ágyszámait az állami illetménynek megfelelően csökkentette; a másik pedig az ellátás nívójának sülylyesztése. Mind a kettőt antiszociális intézkedésnek tartom." 279 A kórház dilemmáját fokozta, hogy megyei fenntartású volt, de betegeinek 51%-a miskolci lakos (35%-a borsodi és 14%-a más, környe279 Reggeli Hírlap, 1934. július 8.
