Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

hagyott felvonulási épületekbe költöztek szegény sorú emberek, elsősorban cigányok. Kialakulásától fokozatos felszámolásáig csaknem nyolc évtized telt el. 1924-ben a nyomortelepek ellenőrzése során készült leírás a három utcányi „cigányfalu"-ról. Az egyik tisztességes kinézetű házikóban lakott a Kallószer bírája. Évekkel korábban a polgármester bízta rá a vidék felügyeletét, azóta respektálják, nagy a tekintélye.

158 1925-ben belügyminiszteri rendelet készült a cigányok, főleg a vándorcigányok költözködésének szabályozására, de ennek végrehajtásáról nem találtunk adatokat. Annál gyakrabban tűnnek fel viszont az erdők következetes irtásával kapcsolatos főszolgabírói eljárások. A vád: „a Bükk egyes szakaszát teljesen kiirtották. így például a Diósgyőrt övező erdőség nagy részére rá sem lehet ismerni, pedig az egykoron hatalmas árnyas fákkal volt beültetve." A hatóság és a cigányság perlekedése maradt, mint ahogy a város-széli nyomortelepek is. Az első érdemi változást a háború utáni iparosítás jelentette, amikor is az építkezések és a vasgyár kötelezően felszívta a szabad mimkaerőt. Azoknak a helyzete, akik az első világháború után a társadalom perifériájára kerültek, évtizedeken át kilátástalan maradt. Volt generáció, amely ebbe pusztult bele, egy másik meg beleszületett. Számukra az élet nem elsődlegesen „betagozódási" probléma vagy a társadalom hierarchiájában elfoglalt hely kérdése volt, hanem a túlélésről szólt. A lakáshiány, a mimkanélküliség, a kapcsolódó betegségek komoly, de nehezen kezelhető szociálpolitikai gondok voltak. Mivel gyermekek nagy létszámú csoportjait érintette, kapcsolódik az oktatás, az iskolai szakképzés ügyéhez is. Az 19191944 közötti negyedszázad szegény-ügyét a város önmagában megoldani nem volt képes, komoly feladat hárult a civil szervezetekre, jótékonysági társaságokra. EGYESÜLETEK, CIVIL SZERVEZŐDÉSEK Az önszervező egyesületek fénykora a gazdasági fellendülés eredményeként a dualizmus korszaka volt - állapította meg az 1867-1918 közötti időszakról Szegőfi Anna a monográfia korábbi 158 Reggeli Hírlap, 1924. január 18.