Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

származású volt, s a gyárban most már azzal heccelték a tömeget, hogy a munkásokat mindenképpen ki kell szabadítani az őket kín­zó zsidók kezéből. A diósgyőri vasgyárból ismét elindult a tömeg vasrudakkal, szerszámokkal felfegyverkezve, hogy társaikat kiszabadítsák, meg­ostromolva a rendőrkapitányságot. A tömeg betört az épületbe, Fogarassy rendőr főhadnagyot rejtekhelyéről előrángatták, vas­csővel leütötték, testét stráfkocsihoz szegezték, s vonszolták az ut­cán, ezért sérüléseibe hamarosan belehalt. A tömeg feldúlta a kapi­tányság épületét. Ekkor megjelent egy közeli laktanyában állomá­sozó orosz katonákból álló őrjárat, s ez a 6 főből álló egység elég volt ahhoz, hogy a tömeg lecsendesedjen és elvonuljon. 284 Az események utóhatása az volt, hogy Oszip Istvánt elmozdí­tották állásából, de később visszakapta funkcióját. Személy szerint mindenben követte pártja központi utasításait, tehát felelősségre nem volt vonható. Rajk László belügyminiszter szigorú vizsgálatot követelt és a bűnösök letartóztatását. Leváltották a miskolci rend­őrség egész tisztikarát, 35 személy ellen emeltek vádat, ebből 17 volt diósgyőri munkás, vádoltak még 10 tisztviselőt, akik egy kivé­telével a MÁV dolgozói voltak. Rajtuk kívül még 4 iparos, 1 keres­kedő, 1 bányaüzemi bizottsági elnök, 1 fiatalkorú, 1 rendőri fel­ügyelet alatt álló személy ellen készült vádirat. Rejtő Sándor, aki csodával határos módon életben maradt, útlevelet kapott, és el­hagyta az országot. 285 Az ügynek azonban folytatása nem lett, a többségében diósgyőri munkásokat érintő, 1947 elejére kitűzött tárgyalást többször elhalasztották a bíró betegségére hivatkozva. S végül a véres, irritáló történetet az 1848-as forradalom centenári­umára való hivatkozással közkegyelemmel zárták le. 286 A miskolci események után az MKP nem folytatta az „utcapoli­tika" taktikáját, lemondott a „spontán" tömegdemonstrációk, kétes értékű és kimenetelű eszközök alkalmazásáról. Oszip István is, ki részben szintén eszköze volt pártja offenzív politikájának, később, 1947-ben azt nyilatkozta, hogy a miskolci ügy az „éhes emberek 284 PELLE J. 1995. 43. p. 285 VARGA J. 1986. 309. p. 2S6 VARGA J. 1986. 309. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom