Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET
származású volt, s a gyárban most már azzal heccelték a tömeget, hogy a munkásokat mindenképpen ki kell szabadítani az őket kínzó zsidók kezéből. A diósgyőri vasgyárból ismét elindult a tömeg vasrudakkal, szerszámokkal felfegyverkezve, hogy társaikat kiszabadítsák, megostromolva a rendőrkapitányságot. A tömeg betört az épületbe, Fogarassy rendőr főhadnagyot rejtekhelyéről előrángatták, vascsővel leütötték, testét stráfkocsihoz szegezték, s vonszolták az utcán, ezért sérüléseibe hamarosan belehalt. A tömeg feldúlta a kapitányság épületét. Ekkor megjelent egy közeli laktanyában állomásozó orosz katonákból álló őrjárat, s ez a 6 főből álló egység elég volt ahhoz, hogy a tömeg lecsendesedjen és elvonuljon. 284 Az események utóhatása az volt, hogy Oszip Istvánt elmozdították állásából, de később visszakapta funkcióját. Személy szerint mindenben követte pártja központi utasításait, tehát felelősségre nem volt vonható. Rajk László belügyminiszter szigorú vizsgálatot követelt és a bűnösök letartóztatását. Leváltották a miskolci rendőrség egész tisztikarát, 35 személy ellen emeltek vádat, ebből 17 volt diósgyőri munkás, vádoltak még 10 tisztviselőt, akik egy kivételével a MÁV dolgozói voltak. Rajtuk kívül még 4 iparos, 1 kereskedő, 1 bányaüzemi bizottsági elnök, 1 fiatalkorú, 1 rendőri felügyelet alatt álló személy ellen készült vádirat. Rejtő Sándor, aki csodával határos módon életben maradt, útlevelet kapott, és elhagyta az országot. 285 Az ügynek azonban folytatása nem lett, a többségében diósgyőri munkásokat érintő, 1947 elejére kitűzött tárgyalást többször elhalasztották a bíró betegségére hivatkozva. S végül a véres, irritáló történetet az 1848-as forradalom centenáriumára való hivatkozással közkegyelemmel zárták le. 286 A miskolci események után az MKP nem folytatta az „utcapolitika" taktikáját, lemondott a „spontán" tömegdemonstrációk, kétes értékű és kimenetelű eszközök alkalmazásáról. Oszip István is, ki részben szintén eszköze volt pártja offenzív politikájának, később, 1947-ben azt nyilatkozta, hogy a miskolci ügy az „éhes emberek 284 PELLE J. 1995. 43. p. 285 VARGA J. 1986. 309. p. 2S6 VARGA J. 1986. 309. p.