Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET
régi rend és a forradalmak elutasítása mellett programjukban szerepelt a földkérdés (valamilyen szintű) megoldása, de megfogalmazódott az antiszemitizmus is. Általánosan ez egyetlen szlogenben jelent meg, s ez a zsidó vallásúak vagy származásúak túlreprezentáltsága a korabeli magyar társadalomban. Miskolc esetében is igaz, hogy a szociáldemokrata párt a helyi szervezetek újjáalakítására, a szakszervezeti munkára, a választójogon keresztül a női egyenjogúságra koncentrált, hiszen a két nemzetgyűlés közötti idő az bizonyította, hogy a kormánypártra szavazók azonosították a baloldalt a forradalmak következményeivel, ez viszont nem jelentette a baloldal és a forradalmak által megtestesített célkitűzések elvetését. 97 Ezt igazolja, hogy 1922-1939 között a szociáldemokrata párt képviseletében Reisinger Ferenc négy cikluson át lehetett Miskolc országgyűlési képviselője. Nemzetgyűlési választások 1922-ben A második nemzetgyűlési választások előkészítéseként Bethlen István miniszterelnök bejelentette, hogy a koalíciós kormányzás helyett (Országos Földműves és Kisgazdapárt, valamint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja) új mozgalmat indít el az Egységes Párt megalakítása érdekében. Ez a kisgazdákkal létrehozandó tömörülés, és a politikai kompromisszum jegyében Nagyatádi Szabó István pártalapító, vezető országos pártelnöknek való megválasztása volt, mint olyan elérendő cél, amely lehetővé teszi egy közös pártprogram megfogalmazását és elfogadtatását. Az új párt létrehozásáért Andrássy élesen támadta a miniszterelnököt, megfogalmazva, hogy „komikus feltevés Bethlentől, hogy a szociáldemokraták fegyver társai legyenek ennek a rendszernek. Bethlen fűhözfához kapkod és tudja, hogy sehol sincs őszinte híve." 90 A kormány még ki sem írta az új választásokat, amikor Miskolcon már 1922 március elején elkezdődött a politikai légkör pezsgése. A főispán Lichteinstein László (1920-1922), a város polgármestere pedig Szentpáli István (1918-1922) volt. Mint a választások V Vö.: BOROS ZS. 1999. 247-248. p. 9 8 THURZÓ NAGY L. 1965. XV. köt. (1922-1924) 12. p.
