Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

kamarától, de minden kamaránál élesen külön tagozódva akarja látni a kézműves szakosztályt amelynek kívánságait, törekvéseit ne lehessen minden oldalról elhomályosítani."

254 Ugyancsak ekkor készült egy törvényjavaslat az építőipar szabályozásáról, de ez sem valósult meg. (Az előkészítő iratok nem maradtak meg, a munkálatokról csak az ipartestület éves beszámolóiból szerzünk tudomást.) Az iparos-igazolásokról és az iparrevízióról az 1946. évi testületi beszámoló rögzíti, hogy „a miskolci iparosok politikai igazoltatása a lefolyt év alatt befejezést nyert. Az igazoltatások erkölcsi értéke vitathatatlan, mert annak során konkrét esetek kapcsán a kisipari élet utolsó negyedszázada is napirendre került. Az iparrevízió még mindig folyik nemcsak az 1944. március 19-e óta kiadott iparokra kiterjedően, hanem 1938-ig, mert a kritikus évek alatt az anyagellátás, a közszállítások és közmunkák közül egészségtelen eltolódások következtek. Feltétlenül revízió alá kell venni az építési vállalkozói és gyárszerű iparjogosítványokat, mert ezek között súlyos visszaélések észlelhetők."

255 Az ipartestületek feloszlatása előtt utoljára 1947-ben fogalmazódott meg, hogy a kereskedelem és az ipar kapcsolódik továbbra is a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamarához, de mindkettőnek létre kell hozni az országos szintű kamaráját. A kézművesek országos kamarája és helyi szervei pedig betagozódnak a kibontakozó szakaszervezeti mozgalomba, mert „az országban minden fizikai és szellemi munkás szakszervezeti kötelékbe kerül."

256 254 KOVÁCS L. 1926. 42. p. 255 Ezek a megállapítások összefüggésben vannak a zsidótörvények végrehajtásával, a műhelyek és kisüzemek lefoglalásával, élükre vállalatvezetők kijelölésével, s természetesen azzal, hogy Debrecenben 1944 decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés a zsidótörvényeket s a hozzájuk kapcsolódó rendelkezéseket, utasításokat hatályon kívül helyezte. 256 KOVÁCS L. 1947. 16. p.