Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Az Ipartestület szakosztályai, s az azokban dolgozó önálló mesterek és a segédszemélyzet száma 1920-ban és 1946-ban Iparcsoportok 1920 1946 iparos segéd iparos segéd tanonc ossz. Fa- és építőipar 254 585 404 311 41 352 Fémipar 68 109 298 620 479 1099 Bőripar 400 531 354 81 26 107 Ruházati és textilipar 495 368 430 126 76 202 Élelmiszer 130 294 231 71 17 88 Szolgálta tó 511 203 -— Egészségügy --182 42 18 60 Egyéb 65 168 104 124 27 151 A táblázat soraiból megállapítható, hogy két-két évvel a világháborúk után nagyjából hasonló maradt az ipartestület szakmai rendszere. A fa, fém, bőr, textil és élelmiszer iparcsoportok maradtak a negyedszázad alatt úgy, hogy a fa- és építőiparban növekedés, a fémiparban ugrásszerű növekedés, a bőriparban csökkenés, a ruházati iparban nem meghatározó csökkenés, az élelmiszeriparban viszont számottevő növekedés konstatálható az iparosok számában. A szolgáltatóipar és az „egyéb" iparok nem pontosíthatók 1920-ban, az egészségügy viszont 1946-ban igen, de a kettő között szándékosan nem tettünk azonosságot. 1920-ban közel másfél ezer, 1946-ban pedig kétezer iparos mesterember dolgozott az ipartestület kebelében Miskolcon. A „segédek" száma közel megegyezik a két időpontban, de 1946-ból pontosabb adatokkal is rendelkezünk. A jelentés szerint 245 iparos egy segédet, 62 iparos 2 segédet, 70 iparos több segédet foglalkoztatott. Az 1600-at meghaladja azoknak a kézműveseknek a száma, akik miinkájukat egyedül végezték, segédet nem foglalkoztattak.

257 A táblázatból csak a létszámmozgások, változások láthatók, a „minőségi" változást a levéltári dokumentumok jelzik. 1945-1946tól az átalakulás fontos kérdésévé vált a szövetkezetesítés. 1946ban megalakult a „Miskolci Építőipari Munkások Termelő Szövetkezete" (a hét szakcsoportból a második létszámú társaság 404 257 Vö.: VERES L. 2003. 397. p. ill. KOVÁCS L. 1947.17. p. táblázatait.