Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
Ennél fontosabb volt viszont a gyár fogalmának meghatározása, hiszen a kamarának volt külön gyáripari osztálya, s a gyáriparosok is országos szervezetbe tömörültek. A Gyáriparosok Országos Szövetségét (GYOSZ) mint érdekképviseleti szervet 1902-ben alapították meg. (Alapítói Chorin Ferenc és Hatvani Deutsch Sámuel voltak.) A gyár fogalmát pedig az 1907. évi III. tc. telíti tartalommal. Eszerint „gyárnak tekintendők mindazok az ipartelepek, amelyekben rendszerint zárt helyiségekben, legalább 20 munkás állandó foglalkoztatása mellett, gépek vagy készülékek segítségével és tömeges gyártásra alkalmas iparcikkeket munkamegosztással állítanak elő." A gyárak és az ipari üzemek államosításáig gondot okozott az a törvényi „engedmény", miszerint a létszámtól el lehet tekinteni elektromos áramfejlesztő telepeknél, vegyészeti gyáraknál, mechanikai fonó- és szövőgyáraknál, de pl. lehet gépek felhasználásával iparcikké feldolgozó telepeknél, s mezőgazdasági szesz- vagy ecetgyáraknál is. 245 A Trianon előtti Magyarországon ezeknek az előírásoknak 4241 üzem felelt meg, s ezekben 446 000 munkást foglalkoztattak. A trianoni Magyarország határain belül 2029 gyár maradt, s ezekben 220 000 mimkás dolgozott. 1925-ben a minisztériumi iparstatisztika már 3043 gyárat vett nyilvántartásába. Átlagosan egy-egy gyárban ekkor tízszer annyi munkás dolgozott, mint amennyit az 1907-ben elfogadott törvényben rögzítettek. 246 Az ipari üzemek összeírásaiban Miskolcon is keverednek a kisipar, kézműipar, üzem, gyárszerű üzem és gyár fogalmak. Ha a 100 munkásnál többet foglalkoztató munkahelyet nevezzük (minősítjük) gyárnak, függetlenül a technikai felszereltség színvonalától, akkor Miskolcon 3-4, Diósgyőrben 2 üzem felel meg a kritériumoknak. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a fogalom használata független a munkások számától, az alkalmazott gépek hatékonyságától és a felhasznált energia mennyiségétől. Az 1920-1945 közötti negyedszázadban „gyár" állította elő a kenyeret, a tejet, a halkonzervet, a tésztaféleségeket, de az építőipari és gépipari termékek jelentős részét is. Az „ál-gyárak" ellen folyamatosan küzdött az ipartestület, hiszen az elnevezés és a kedvezmények alap245 SCHACK B. 1930. II. köt. 190. p. 246 SCHACK B. 1930. II. köt. 190. p.
