Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

szere némi cérna-ellátással, a vegyészeti ipar ammóniaszóda ellátással kezdhette meg munkáját. A bádogosok és lakatosok lemezárut, a kádárok abroncsvasat, az asztalosok és kárpitosok szöget, a cukrászok szójalisztet és cukrot kaphattak."

241 A beszámoló érzékelteti a még létező kézműves szakmákat, másrészt azt, hogy ha „a kisipar a szövetkezetek útjára lép, hiteltámogatást fog kapni az államtól."

242 Az alapanyag-ellátást és a kontárkérdést 1949-re a „hagyományos kézműiparosság és kézműves mesterség" szövetkezetesítésével, állami irányítás mellett oldották meg. A kézműiparosság másik jeles kérdése korszakrmkban a képesítéshez kötött és az ún. szabad iparok gyakorlása közötti feloldhatatlan feszültség, érdekellentét. Az 1884. évi ipartörvényt módosító 1922. évi XII. tc. az iparűzésről, a tanulóviszonyról és tanonciskolákról, valamint vegyes rendelkezésekről szól. A törvény megkülönbözteti az engedélyhez kötött és a szabad iparokat. A kézművesipar szakképzés és gyakorlás útján elsajátítható, így képesítéshez kötött ipar. (Szakmák szerint változó az iskolai végzettség elvárása, ill. a szakma gyakorlásával eltöltött idő.) Jogi személyek, így pl. részvénytársaságok vagy szövetkezetek képesítéshez kötött ipart nem űzhettek. Kivételt képezett az, ha üzletvezetőt alkalmaztak. „Üzletvezető a törvény szempontjából csak az lehet, aki saját személyében mindazokat a feltételeket igazolja, amelyek az illető iparnak önálló gyakorlásához szükségesek. A képesített iparok egy részének gyakorlásához iparigazolvány, más részének gyakorlásához iparengedély szükséges."

243 A szabad iparnak tágabb volt az értelmezése, amennyiben a törvény úgy fogalmazott, hogy „mindazokat az iparokat, amelyek nincsenek külön képesítéshez és engedélyhez kötve, bárki szabadon gyakorolhatja, de lakóhely szerinti iparigazolványt szerezni akkor is tartozik."

244 Tekintettel arra, hogy ez a harc sem volt feloldható, hiszen az ipartestület hatáskörébe tartozó valamennyi tevékenység képesítéshez volt kötve, erre a kérdésre több időt fordítani nem szükséges. 241 KOVÁCS L. 1947. 5-6. p. 242 KOVÁCS L. 1947.4. p. 243 SCHACK B. 1930. II. köt. 332-334. p. 244 SCHACK B. 1931. III. köt. 158. p.