Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

IPARTÖRTÉNET A KÉZMŰVESSÉGTŐL A XX. SZÁZAD KÖZEPI NAGYÜZEMI (GYÁRIPARI) TERMELÉSIG A KÉZMŰIPAR JELLEMZŐI, AZ IPARTESTÜLETEK SZEREPE, A SZÖVETKEZETI ÁTALAKULÁS KÉNYSZERE ÉS PROBLÉMÁI A Miskolc monográfia korábbi, az 1848-1918 közötti időszakot elemző kötetében Veres László mutatta be a kézműipar szerkezeti átalakulását, az első világháború utáni válságát, majd a kisipar térhódítását. 234 Azóta a történeti szakirodalom két alapvető össze­gezéssel gazdagodott. A magyarországi kézművesipar történetét az ezredfordulóig mutatja be a Szulovszky János által szerkesztett monográfia. 235 Nem sokkal ezt követően látott napvilágot az or­szághatáron átnyúló, a történeti vármegyéket magába foglaló re­gionális feldolgozás. Északkelet-Magyarország kézművesiparát hat témacsoportba rendszerezve a XX. század elejéig mutatják be a szerzők. 236 Az alábbi összeállítást és kitekintést segítette, hogy az Ipartestületek és az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) megalakulásának 120., újkori megalakulásának 15. évfordulójára is megjelent egy történeti összefoglalás, amely már felvállalta a kéz­művesek „kiajánlását" az Európai Unióba, hiszen a csatlakozás után egy évvel jelent meg. 237 A kézműipar több évszázados történetében meghatározó ese­mény, mérföldkő volt az 1872. évi VIII. tc, amely egyrészt meg­szüntette a céhes keretek között folytatott termék-előállítást, más­részt viszont - utólag - mint az első ipartörvény került át a törté­neti feldolgozásokba. így vált ugyanis érthetővé az 1884. évi XVII. tc, amely életre hívta az ipartestületeket. Ez a „második ipartör­vény", amely előírta, hogy minden olyan településen, ahol az ipa­234 VERES L. 2003. 368^00. p. 235 SZULOVSZKY J. 2005. 487. p. 236 VERES L. 2006. 268. p. 237 SARKADI NAGY E. szerk. 2005. 325. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom