Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

fél éve ugyanazon a helyen lakott, s betöltötte a 24. életévét. Ennek az életkornak betöltése előtt csak azok a férfiak kaptak választójogot, akik 1918. november 1. előtt legalább tizenkét héten át a világháborús harctereken az arcvonalban teljesítettek szolgálatot. Nemzetgyűlési választójoga volt minden nőnek, aki legalább hat év óta magyar állampolgár, betöltötte a 24. évét, írni, olvasni tudott, s legalább fél év óta ugyanabban a helységben lakott.

73 * * * 1920-ban Miskolcon alapvetően három fő politikai irányzat létezett, a polgári liberális szárny, a szociáldemokraták s a keresztény-nemzeti jobboldali erők. A polgári liberális irányt a régi, városi vezető hivatalnoki kar egy része képezte, a zsidó származású nagypolgárság, a pénzemberek, a nagyvállalkozók, a nagykereskedők, a földbérlők. Céljuk az volt, hogy a régi pozícióikat megőrizzék. Ezt a vonalat többek között Szentpáli István polgármester, Hodobay Sándor alpolgármester, Tarnay Gyula főispán, Neuman Adolf bankár és mások fémjelezték. A keresztény-nemzeti vonalat képviselő politikai irányzat mögött elsősorban a hatalmi pozícióit féltő vagy növelni akaró dzsentri és földbirtokos származású miskolci tisztviselői kar, a katonatisztek, az állami alkalmazottak és az Erdélyből menekült alkalmazottak álltak. 1919 őszén elözönlötték a várost az utódállamokból menekültek. A Szepessy-laktanyában, a Vay úti katonai barakkokban, a Tiszai pályaudvaron sok száz menekült család várt sorsára. A keresztény nemzeti vonalat tette magáévá a nagyszámú MÁVtisztviselőkar is.

74 Az értelmiség legnépesebb csoportját a tanítók és a tanárok alkották. A városban az 1920-as években 6 középiskola, számos elemi és polgári iskola működött, s mivel zömük egyházi iskola volt, az egyházaknak minden tekintetben beleszólásuk volt a tantestületek összetételébe. Megkövetelték alkalmazottaiktól a kormánypárti 73 HUBAI L. 1994. 47. p. 7-» TÓTH P. 1966/2. 120. p.