Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET
ségnek nyomozás végett jelentsék be. Szigorúan tartózkodva természetesen minden szubjektív szempont érvényesítésétől és mindig megfontolva, hogy a gyanú alapos-e, hogy a feljelentésekkel ártatlan egyéneket ne zaklassanak." 72 1919 szeptemberében az ügyészségi fogdában és a különböző laktanyákban 4-500 embert tartottak fogva. A karhatalom, arra hivatkozva, hogy nincs elég hely a miskolci fogdában, több letartóztatottat a hajmáskéri internálótáborba szállíttatott. Gedeon Aladár kormánybiztos kérte a belügyminisztert, hogy az elhurcoltakat szállítsák vissza Miskolcra, mert „ezek egy része - különösen Reismger Ferenc, de a többi munkásvezér is - mindig a nyugalom és a rend fenntartása érdekében dolgoztak, és elsősorban nekik köszönhető, hogy Miskolcon és környékén sem a forradalom idejében, sem a kommunizmus alatt nagyobb atrocitások nem fordultak elő". 1919. októl>er l-jén a vasgyárból 44, többségében munkást hurcolt el a katonai rendőrség. Egymást követték a razziák. Átfésülték a szórakozóhelyeket, a magánlakásokat is. A kihallgatásokat elsősorban a rendőrség laktanyájában folytatták, a szervek legteljesebb szigorával. Összegezve a rendelkezésre álló dokumentumok adatait, megállapíthatjuk, hogy Miskolcon a forradalmak után pogrom nem volt, de a román és a magyar erőszakapparátus következetes szigorral igyekezett felszámolni a forradalmi rezsimek szervezeteit és végrehajtani a felelősségre vonást. 1919 végén a román katonai alakulatok, a megszállók kivonultak az országból, s ezzel megszűnt a közvetlen idegen beavatkozás a magyar belpolitikai életbe. Egyrészt szükségessé vált a belső erőviszonyok tisztázása, másrészt a legfontosabb feladat volt a főbb hatalmi ágak legitimációjának biztosítása. Tisztázni kellett az államfő, a parlament, a politikai pártok, a végrehajtçj hatalom szerepét, egymáshoz való viszonyukat s az államforma kérdését. A magyar politikai vezető rétegek elgondolása ellenére az antant nagyhatalmak viszonylag igen széles választójog alapján kívánták megrendezni a választásokat Magyarországon. Az 5985/ 1919. M. E. sz. kormányrendelet alapján választójoga volt minden férfinak, aki legalább hat év óta magyar állampolgár volt, legalább 72 B.-A.-Z. m. Lt. 809/a 1920-95-92.
