Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

és közületi telefon-előfizetőinek összehasonlítása mutatja a várostársadalom összetételében, az ipari struktúrában, a bankéletben, a közigazgatásban végbement alapvető változásokat, az államosítás következményeit. A híradással kapcsolatban korszakos változást hozott a rádiózás megjelenése. 1928-ban írtak először a miskolci lapok arról, hogy Budapesten felszabadult egy rádióleadó, ún. jelfogó állomás, s azt Miskolcnak, a Felvidék fővárosának kell kapni. A reléállomás felépítéséhez 1932-ben kezdtek hozzá a Sajó-parton, s 1933. május 28-án avatták fel.

51 A miskolciak ekkortól kifogástalan minőségben hallhatták a fővárosból sugárzott adásokat. Ebben a fejezetrészben mint az intézményesített áruszállítás, de sokkal inkább mint a híradás, üzenetküldés, újságterjesztés meghatározó fórumáról, állami szervezeti keretéről, a postáról is vázlatos összefoglalást adunk.

52 A központi posta a XX. század elejéig a mai Déryné u. 11. sz. épületben működött, majd 1937-től napjainkig a Kazinczy u. 18. sz. alatt működik a mai „főposta". Korszakunkban, s az 1945-től létrejött Nagy-Miskolcon 1920-ig 7 postaállomás működött, 1920-1949 között pedig szintén 7 új állomást nyitottak meg.

53 A vasút jelentősége (teher- és személyszállítás, fogadóállomások, al- és felépítmények) Miskolc vasúti csomópont szerepe - a teher- és személyszállításban egyaránt - az első világháború idején megnőtt. Új nyomvonalak megnyitására nem került sor, de felerősödött a Debrecennel való közvetlen vasúti összeköttetés megteremtésének igénye. A város közgyűlése 1913-ban hozott határozatot arról, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara korábbi előterjesztésével egyetértésben kezdeményezi a szakminisztériumnál Polgárnál az új Tisza-híd megépítését. Ez a híd közúti és vasúti funkcióval rendelkezett vol51 Reggeli Hírlap, 1933. május 29. 52 Vö. KAMODY M. 1990. Miskolcon 1790-re nyúlik vissza a postamesterség és a postaállomás története. Az 1. számú hivatal a mai Széchenyi u. 21., majd a 40. számú épület helyén működött. « KAMODY M. 1990. 137-160. p.