Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET
1939. július 15-én Budapesten bevonultak az első kötelező munkaszolgálatosok. A törvény „magyarázata" a következőképpen hangzott: „a katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak minősített minden magyar állampolgár", aki a 24. életévét betöltötte, egy ízben, s három hónapot meg nem haladó időtartamra közérdekű munkaszolgálatra kötelezhető. A törvényjavaslat kidolgozója Fabry Dániel tábornok volt, aki egyben meg is szervezte az első ötezer ember „magyar állampolgár" munkaszolgálatát. Magyarázata, indoklása szerint: „a magyar életben teljesen újszerű intézmény a kötelező munkaszolgálat, amelynek az a célja, hogy mindenkit kiképezzenek a nemzetvédelem érdekében. Mert a jövőben a totális háborúban mindenkinek szolgálatot kell teljesítenie. A munkaszolgálatnak óriási a gazdasági jelentősége a nemzeti vagyon értéknövelése szempontjából, mert olyan munkát végeznek el, amelyek évtizedek, sőt évszázadok óta megoldásra várnak és amelyek eddig pénzhiány miatt nem voltak elvégezhetőek." 414 A terv elkészítője szerint a nemzeti nevelésen kívül nagy gondot fordítanak a sportra és az egészségnevelésre, - s nem minden cinizmustól mentesen arra, hogy „a végzett fizikai munka senki egészségének ne legyen ártalmára." Azt orvosi vizsgálatnak kellett megállapítani, hogy ki milyen százalékban, s munkaképességgel alkalmas a szolgálatra. Miskolc város polgármestere 1938-1943 között Fekete Bertalan volt. A második zsidótörvény végrehajtási utasításának azt a részét, amely a törvényhatósági bizottságból a zsidó képviselőket kizárja, az ő elnökletével működő igazolóbizottságnak kellett végrehajtani. 1939 szeptember elején az ötfős bizottság meghozta azt a döntését, amelyet Zsedényi Béla jogakadémiai tanár egyértelműen elutasított, de végül a polgármester elképzelését tudomásul vette. A város vezetőjének az volt a véleménye: „a választmánynak az a dolga, hogy a törvényt végrehajtsa, illetve a végrehajtási utasításhoz tartsa magát. Itt nem bírálni és magyarázni kell a törvényt, hanem végrehajtani." Amikor konkrét nevekről és állásviselőkről döntöttek, akkor derült ki - Zsedényi Béla megfogalmazása szerint -, hogy a végrehajtási utasítás készítői nem gondoltak arra, milyen 414 Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1939. július 16.
