Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

kívánságára - búcsúbeszédet mondott Kun Bertalan református püspök is.

88 Margó Emilián halála után Trifunovits János helyettes plébános, de Theodorovics Gervász segédlelkész végezte a szertartásokat, majd egy év elteltével, 1882-ben Zankovics Emil - korábban zombori lelkész - került Miskolcra. Mindössze két évig volt a lélekszámában erősen fogyatkozó közösség élén, 1884-ben a melencei egyházközösséghez távozott.

89 1885-1890 között az anyakönyvi bejegyzéseket Magyarevics Prokop lelkész végezte, de hovakerüléséről, ezt követően életéről, munkájáról nem rendelkezünk ismeretekkel. A századfordulót megelőző, s azt követő évtizedben, pontosan 1891-1914 között Motiu Aurél lett a közösség esperes-lelkésze. Eletéről, tevékenységéről a Miskolczi Napló nekrológja nyújt adatokat. Motiu Aurél 1863-ban született Borosjenőn. 1890-ben - Margó Emilián lelkészsége után - került Miskolcra, mint esperes-lelkész. „Egész élete maga volt a csendes visszavonultság. ...Egész csendes életét egyháza javára szentelte" - írta róla méltatója. Amikor meghalt az ortodox és a luteránus templom tornyára is kitették a gyász-zászlót, s a család román és magyar nyelvű gyászjelentést tett közzé. A templomból a tetemvári ortodoxtemetőbe temették, de ennek több, mint nyolc évtized elteltével nyomát sem találjuk. (Felesége Adamoricin Aurélia, élő édesapja Motiu Theodosz, mindketten született románok voltak. Motiu Aurél leánytestvérét viszont dr. Tatár Jenő vette feleségül, a kétnyelvű gyászjelentésnek ez a magyarázata.)

90 Az első világháború éveiben Bogdán Dianovics lelkész neve szerepel az egyházi okmányokon. A bejegyzések szerint a lelkészi teendőknek 1915-től 1919 elejéig tett eleget. Sem az egyházi iratok, sem a várostörténeti feldolgozások nem tesznek említést halálának, vagy távozásának körülményeiről. (Annyi bizonyos, hogy nem az ortodox temetőben temették el.) A házasságkötéseket, születéseket és halálozásokat dokumentáló, magyar nyelven vezetett anyakönyvek részben a vallás képviselőinek nemzetiségi megváltozásáról, másrészt a létszám folyamatos csökkentéséről tanúskodnak. A nemzetiségi „váltást" az jelenti, hogy kihalnak a mecedóniai vlach kereskedőcsaládok, nagyobb számban jelennek meg bulgárok, akik elsősorban kertészkedésükről válnak is** SZENDREI ]. 1911. IV. K. 402. p. 89

SZENDREI]., 1911. IV. k. 402. p. 90 Miskolczi Napló, 1914. július 17.