Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

mertté már a századforduló előtt. A kiegyezés utáni időszakban szerb és orosz nemzetiségűek jelennek meg, neveik inkább az elhaltak között olvashatók. Minden bizonnyal a vasgyár (1868) és a vasút (1859) vonz északról sokféle nemzetiségű munkás-családot, délkeletről viszont ortodox vallású román munkaerőt. Miskolc kereskedőipari várossá alakulása sokat old a hasonló vallásúak házzasságkötési hagyományain, szokásain. A régi kereskedő családok leszármazottainál gyakorlattá válik a vegyes házasság. Református, evangélikus, római katolikus házasságkötések éppúgy előfordulnak, mint a leszármazottak felekezeti hovatartozásának változásai (főleg leányok esetében). Az ortodox temető helyett Mindszent katolikus temetőjében is mind több elhantolás történik, utalva a fiatalabb generáció „vallás-váltására" (is). Az anyakönyvek adatai szerint 1864-1915 között az újszülöttek és megkereszteltek száma 129 fő volt, tehát éves átlagban alig több, mint két fővel gyarapodott a vallási közösség létszáma. Mindössze egy-két évben fordul elő 5-6 gyermek születése, s jó néhány olyan év is akad, amikor nem születik gyermek (1865, 1880, 1886, 1907, 1911, 1912, 1913). Ennyi születés 29 új házasságkötés eredménye, ami átlagosan négy gyermekszülésnek felel meg. Figyelemre méltó, hogy a gyermek, illetve csecsemőhalandóság - az egy évszázaddal korábbi állapotokhoz képest - ugrásszerűen csökken. Évente átlagosan egykét ilyen esetet jegyeztek be az anyakönyvbe. A korábbiakkal szemben az is változás, hogy bejegyzik a szülésnél segédkező bábák neveit. A „szakemberek" segítsége sokban hozzájárulhatott a halandóság csökkenéséhez. A 129 fős születéshez ebben a fél évszázadban 185 halálozás társul, - tehát a vallási közösség létszáma folyamatosan csökken. Ennek következménye az, hogy a kereskedőket felváltó bulgárok kérik, hogy az ortodox templomot ők kaphassák meg végleges használatra.

91 A halotti anyakönyv adataiból, bejegyzéseiből egy-egy régi kereskedőcsalád kihalására, az eredeti foglalkozás megváltozására, gyakran anyagi helyzetére lehet következtetni. A köztemető mellett jelentős szerepe volt a templom körüli temetkezésnek. Ide a korábbi, több generáción keresztül használt családi sírboltokba temetkeztek, de rokon, közeli ismerős egykori sírhelyét is használták. A halotti anyakönyv nagy számban dokumentál olyan családokat, akik egy,