Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

keresztül szerepel a legtöbb adót fizetők listáján. Bay Barnabás jogászként megyei köztisztviselő utat választ. Velük szemben 12 értelmiségi jelenik meg a virilisták között, de közülük egyedül a jogi végzettségű Mikuleczky István (1843-1905) jár be tudományos eredményeket is produkáló pályát.

570 1885-től Melczer Gyula neve is feltűnik a vezető elitben, mint okleveles gazda, tehát mezőgazdasági szakember, s mögötte saját és ősei földbirtokosi múltja áll. A gyógyító-publikáló orvos példáját Markó László (1848-1918), a történetírás körébe is sorolható, akadémiai elismerést is biztosító írói tevékenységet Vadnay Károly (1832-1902), az ügyvédből lett közgazdasági író alakját, mentalitását pedig Gencsi Samu (18507-1920?) formázza meg. A XIX. század utolsó évtizedében új földbirtokosok (Xiffkovics Emil), gyárosok (Hercz Zsigmond), a nyomdaipar (Forster Rezső) és a vendéglátás-szállodaipar képviselői (Dresdner Adolf) jelennek meg a gazdasági elitben, az „ellenoldalt" Rácz György vegytudor, gyógyszerész képviseli csupán. 1895-ben - minden bizonnyal a városrendezéssel, a város árvíz utáni újjáépítésével kapcsolatban - mérnökök (Adler Károly, Kobek József), a Zsolcai kapu ipari centrummá alakulásával gyárosok (Leszih Miksa, Moskovics Sámuel, Pollák Lajos) jelennek meg a sikeres vállalkozók között. Ekkor indul Sugár Ignác (1860-1917) közgazdasági és Bizony Ákos (1846-1922) politikusi, számos tudományos fejtegetésben és publikációban testet öltő jogtudományi karrierje, amely együtt járt azzal, hogy őt haláláig „Miskolc bölcse"-ként tisztelt a közvélemény. Nem igen találunk magyarázatot arra, hogy a virilizmus miskolci történetében először (de nem egyetlenként) jelenik meg tanár a névjegyzékben, s hogy Polgár György személye nem volt véletlen, mutatja, hogy 1855-1905 között szerepel a legtöbb adót fizetők között. 1900-ban főleg ügyvédek, orvosok, kereskedők bukkannak fel új virilisként, s bár ismert név Glósz Károly ügyvédé, Máhr Pál kereskedőé, Dobos József kórházi főorvosé, mégis Csontó Lajos tanár neve tűnik ki, s Grünfeld, majd névváltoztatás után Győri Ödöné (1848-1928), aki kereskedőként kezdte pályafutását, s a város országos hírű közgazdászaként fejezte be életét. A századforduló után (1905-ben) már érzékelhető a hagyományos virilista összetétel megbomlása. Orvosok, ügyvédek továbbra is „számarányuknak és társadalmi súlyuknak megfelelően" képviseltetik magukat, a ven-