Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

szüntetését. Hronyecz József előbb városi vallástanár lett, majd mint említettük - szuperintendensi hivatalvezető, Bortnyik György Szatmár megyében lelkészi állást vállalt, Horváth Sándor igazgató és Barzó József tanár Nyíregyházára került. Az iskola felszerelését részben a megmaradt elemi iskola kapta, részben az evangélikusok átadták a református főgimnáziumnak. A 338 kötetes könyvtárat a gyülekezet tanácstermében helyezték el, a padokat és más berendezéseket Csanálos, Fancsal és Kurityán iskolái kapták. Az iskola emeleti részében tanítói lakásokat alakítottak ki. A diósgyőri egyházközség is kapott a berendezésekből. 1896-ban új négytantermes elemi iskolát építettek a templom udvarában, annak nyugati oldalával párhuzamosan. A tanítók voltak: Wolfgang Lajos, Fiedler János, Sturman Andor, Gebe Endre és Becht József. Hozzájuk tartozott Szerényi Károlyné és Fiedler Jánosné is. De itt is egyre nőttek a gondok a kormányzat hatosztályos iskolák szervezésére vonatkozó rendelkezéseivel. Az egyház ennek a feladatnak sem tudott megfelelni, de a tanítók is vonzódtak az állami státushoz, amely biztosabb és jobb jövedelmet jelentett számukra. Ismeretes, hogy az állami tanítók fizetési osztályokba voltak sorolva, ahol aztán szolgálati idejük szerint haladtak előre egészen a VII. fizetési osztályig. Napirenden volt az iskolaügy az egyháztanácsi üléseken, ahol végül is 1907-ben mondták ki az elemi iskolák átadását az államnak. A tanítókéhoz hasonlítva kedvezőtlen anyagi ellátásukról Gebe Endre ugyan kifejtette, hogy az egyháznál biztonságban érezték magukat, ezért hálával tartoznak, de a fizetések bizonytalansága, a hívek adófizetési moráljának hiányosságai miatt mégis biztosabb megélhetésnek látták az állami iskolánál való alkalmaztatásukat. Az egyházigazgatásban is mozgalmas időszakot élt át a gyülekezet a XIX. század utolsó harmadában. Zelenka Pál szupertintendens lelkész szolgálati ideje alatt több változás állott be az egyházfelügyelői tiszt személyében. Előbb Radvány István, aztán Furman János, Noszticziusz Ferenc, Árvái Teörök Sándor, Lichtenstein József, majd 1875től 1913-ig ismét Radvány István látta el ezt a tisztet. A ZelenkaRadvány időszak alatt új egyházszervezeti „rendezetet" szerkesztettek, mely szerint az egyháztanács tagjait nem élethossziglanig tartó megbízatással, hanem hat évre választják. 30 főben határozták meg az egyháztanács létszámát. A hatéves időtartam lejártakor sorshúzás útján - 3 évenként is megújították a szervezetet. Az is benne van ebben a „rendezet"-ben, hogy aki a presbiterek közül