Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

hat hónapig nem jelenik meg a presbiteri gyűlésen, azt lemondottnak kell tekinteni. Voltak családok, melyekben a presbiteri tisztség apáról fiúra szállt. Érdemes megemlíteni néhány ilyen családot: Fürész, Leszih, Markó, Noszücziusz, Trillhaas család, a Sályban lakó Seckendorf család. Az első világháború kitörése sok kezdeményezést szakított félbe. Elég, ha a vasgyári templomépítésre gondolunk. De az egyházakra új feladatok vártak. Miskolcon a háború előtt több megmozdulásról, szervezkedésről, sőt tüntetésről tudunk. Ezek a liberalizmus korában felgyülemlett megoldatlan kérdések sürgős, sőt nem egy esetben forradalmi megoldását sürgették. Ilyenekről tudunk 1905-ből és 1907ből is. A háborúra való felkészülés teret adott a demagóg és uszító szónoklatoknak. Csak a miskolci Szabadság című lap volt sokszor mértékadóbb, meg a józanabb honpolgárok. De a demokratikusabb állam- és közberendezkedés kérdése benne volt a levegőben. Azok is, akik éljenezték a háborút, csakhamar kijózanodtak, amikor megérkeztek a hírek a hősi halottakról, jöttek haza a sebesültek. A város a Deszkatemető szomszédságában 5 holdnyi területet sajátított ki Hősök temetője céljára.

74 Ebben a helyzetben az egyházaknak az itthon maradottak lelkigondozása, a sebesültek és az árván maradt családok segítése adott új feladatokat. Az evangélikus egyház is jegyzett hadikölcsönt, előbb 30 000 koronát, majd még 10 000 koronát. Azt is tudjuk, hogy mind az egyház, mind a hívek megtakarított aranykoronájukat adták oda abban a hiú reményben, hogy majd megtérül és kamataival fogja szolgáim az egyház célkitűzéseit. Ebből aztán az lett, hogy a Friedlich István Bankház a pénzeket hadfelszerelésre fordította és a maga számára jó üzletet csinált. Az egyházak pedig itt maradtak a szociális és karitatív feladatokkal. 1917 az egész magyarországi evangélikus egyházban ünnep volt: a reformáció megindulásának 400 éves ünnepe. A miskolci egyház az árván maradt gyermekek számára szeretetotthont akart építeni, szervezni. Ez országos intézmény lett volna. Azonban nem itt, hanem a fővárosban létesült, bár a miskolci hívek bőkezűen adakoztak a kitűzött célra. A 400 éves jubileumi ünnepségre a leányegylet díszes szószék- és oltárterítőt készített. Az ünnepi istentiszteleten részt vett a református egyház presbitériuma is. Az egyház ünnepélyes nyilatkozatot bocsátott ki, melyben kifejtette, hogy „az egyház a tudás és 74 DOBROSSY 1.1996. 254-264. p.