Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

neti adatokat, amelyek a helyi irodalmi kánon megalapozásához és elismertetéséhez szükségesek. Legnehezebb feladatnak a lokális kontextuson túl is dialógusképes szerzők és szövegek prezentálása bizonyul. Meg kell felelni ugyanis annak az elvárásnak, miszerint fontos, hogy a borsod-miskolci irodalom tekintélyét országos viszonylatban is kiemelkedő teljesítmények igazolják. A feladat teljesítéséhez Csorba Zoltán egyrészt beemeli irodalomtörténetébe a XVIIIXIX. századi egyházi-teológiai és tudományos értekező próza helyi reprezentánsait. (így növelhetik a lokális irodalom presztízsét például Nagyváthy János gazdaságtudományi, Vályi K. András nyelvészeti, Benkő Sámuel orvostudományi, Herman Ottó állattani és néprajzi, valamint Szendrei János történetírói munkái.) Másrészt olyan eljárást alkalmaz, amely - adatolható életrajzi kapcsolatokat keresve - jeles írókkal tudja bővíteni a helyi literatúra hősgalériáját. A születési helyre, illetve a gyermek- és a diákévekre hivatkozva tárgyalható a „miskolci irodalom" részeként például Day ka Gábor, Ungvárnémeti Tóth László, Vályi Nagy Ferenc, Tarkányi Béla, Gozsdu Elek és Vadnay Károly életműve.

352 A konstrukcióba ráadásul azok a klasszikusok is beilleszthetőek, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek a borsod-miskolci régióval: így például a magát a tapolcai és diósgyőri hévizekben kúráló Csokonai Vitéz Mihály, a Miskolcon háromszor is átutazó Petőfi Sándor, a Lévayt ügyes-bajos dolgaiban gyakran felkereső, az avas-aljai Lévay-féle asztaltársaság törzstagjának számító Tompa Mihály, valamint a miskolci feleséget választó, 1849 őszén-telén a bükki Tardonán bujdosó és miskolci díszpolgárrá választott Jókai Mór.

353 Ezeknek a gondosan számon tartott topográfiai kapcsolatoknak a couleur locale szempontjából ugyan nincs meghatározó jelentőségük, azt azonban mégis demonstrálni tudják, hogy a borsod-miskolci régió rajta van az ország szellemi térképén. Bár a Miskolc és Borsod az irodalomban sokkal inkább tekinthető leltárszerű összefoglalásnak, semmint módszertanilag következetes irodalomtörténeti szintézisnek, mégis felismerhető bemre valamiféle '

2 Dayka Gábor és Gozsdu Elek miskolci kapcsolatairól lásd: KABDEBÓ L. 1968 és ZIRCZ P.-ENGEL P. 1966. Érdekes, hogy Gárdonyi Géza hejőcsabai, illetve Kiss József miskolci diákéveiről nincs tudomása a szerzőnek. i3 A nagy írók helyi kapcsolatait Csorba Zoltán külön is vizsgálja: CSORBA Z. 1966. (E tanulmánysorozat újabb kiadása: CSORBA Z. 1994.) A témakörhöz lásd még: KILIÁN I. 2001; DOBROSSY I. 1980; PORKOLÁB T. 1997, 2000 és 2001. Az 1830-ban jó néhány hétig a Kraudy-házban vendégeskedő Kölcsey Ferencről viszont nem tud a szerző. Erre Kovács Sándor Iván cikke hívta fel a figyelmet (KOVÁCS S. 1.1996).