Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
kötötte a tőkés körökhöz, bár emlékiratában 133 büszkén sorol fel kilenc egyesületet amelyeknek tagja, de azok nem az elit által látogatott körök. A felsorolás végére hagyta a városi képviselő-testületi tagságot, amelyben választott tag-ként tüntette fel magát az utókor számára, mintha szégyellte volna virilizmusát. Miután fiú utód nélkül halt meg, felesége 1895-ben eladta a gyárat Szilágyi Dezsőnek, aki azt tovább fejlesztette, de vizsgált időszakunkban Szilágyi egyszer sem szerepel a virilisek névjegyzékén. Hercz Zsigmond gépgyára a virágzó malomipar, az egyre növekvő igényekkel fellépő mezőgazdaság és a bányászat szükségleteihez alkalmazkodva lett a múlt századi Miskolc legnagyobb magánkézben levő gépipari vállalkozása. 1879-ben alapította gőzerőre berendezett üzemét, amelyben 1893-ban már 40 munkást foglalkoztatott. Gőzerőre alapozott gépi hajtóereje nyolcszorosa volt a Leszihféle gépgyárénak. 134 1887-ben 412 forint adóval az 57. helyen állt, de három év múlva már a 28. helyet foglalta el. Vasöntödéjében malomberendezéseket, mezőgazdasági gépeket, bányagépeket, csilléket gyártott, de a modern városfejlesztés igényeihez igazodva villamosvezeték-oszlopokat és csatornahálózat-szerelvényeket is. 1884-ben húsz évre szabadalmat nyert a miskolci telefonhálózat kiépítésére, aminek létesítését 10-12 bérlővel kezdte el és a tűzoltóságnak ingyen engedte át. A Hercz család neve szorosan összefonódott a Borsod megyei szénterületek feltárásával, amely a szénkereskedelem fontos piacává tette Miskolcot. Hercz Zsigmond bekapcsolódott az 1880-as évek elején kialakuló új nagy konjunktúra-hullámba, amelynek során osztrák pénzcsoportok befektetései révén sor került néhány kicsi vas-és szénbányavállalat egyesítésére. így jött létre a Magyar Altalános Kőszénbánya Rt., ez a magyarországi méretekkel mérve hatalmas vállalat, amelynek egyik alapítója, majd vezérigazgatója lett. A Magyar Altalános Kőszénbánya Rt.-vel kapcsolatban megalapította a Hazai Üvegipari Részvénytársaságot és malomberendezései révén tevékeny része volt a Borsod-Miskolci Gőzmalom felszerelésében, amelynek egyébként igazgatósági tagja lett. A zsidó gazdasági elit szokványos útját járta be a társadalmi elismertségért, aminek része volt a kaszinói tagság is. 1892-ben kapott nemesi rangot, majd négy év múlva Borsodmegyei Lapok, 1890. augusztus 28. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1893.110. p.
