Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

„Királdi" előnevet ezzel is hangsúlyozva a szénbányászathoz kapcsolódó nehézipari érdekeltségeit. Hercz Zsigmond a felemelkedő burzsoázia képviselője, aki asszimilációs készségét gyermekeinek névadásával is kifejezte. Közöttük már nyoma sincs a hagyományos zsidó neveknek, ellenben minden gyermeke három-három keresztnevet kapott (Lucia-Margit-Erzsébet, György-Miklós-Károly). Ok 1905-ben már családnevüket is megváltoztatták, így lettek Királdi Királdyak.

135 A valós kép kialakításához azt is látnunk kell, hogy a Hercz család fentebb vázolt szereplése kivételnek számított virilis gyárosaink között. A tulajdonképpeni nagy gépgyártáshoz nagy tőkére lett volna szükség. Ennek híján nem működhetett olyan nagy és költséges apparátussal, ami a reklámhoz, az utaztatáshoz, a hitelnyújtáshoz elengedhetetlen volt. Ezen túl a nagy gépgyártáshoz szakképzett munkásokra is szükség volt, és közrejátszott a főváros elszívó hatása. (Kisiparosok) A tőkés árutermelés kibontakozásával a kisipar fejlődése irányába mutató egyik tényező a városi lakosság gyarapodása. Ez szükségszerűen maga után vonja azoknak az ágazatoknak a terjedését, amelyekben hiányzik a nagyipari termelés, vagy nem tud a helyi igényekhez rugalmasan alkalmazkodni. Ilyen jellegzetesen kisipari ágazat volt a ruházati ipar, amely 1910-ben Miskolcon a kereső lakosság 9,8%-át, azaz 2326 embert foglalkoztatott. A városfejlődéssel kapcsolatban megnőtt az építési kisipar és ennek hatásaként az építkezésekkel kapcsolatos vasipari ágazatok jelentősége. E két ágazat foglalkoztatta a kereső lakosság 12,8%-át, 3042 embert. Az élelmezési iparban a keresők 6,5%-a helyezkedett el. Ha azt vizsgáljuk, hogy a kisipari ágazatokból melyek biztosítottak elegendő jövedelmet a legtöbb adót fizetők közé kerüléshez, akkor a ruházati és az élelmezési kisipar, ezen belül is a szabók és a mészárosok nagy számbeli fölényét látjuk. A 11. táblázat arra világít rá, hogy melyek voltak a kisipar területén a legnagyobb jövedelmet biztosító ágazatok, egyúttal mutatja, hogy miként szorult vissza a kézműipar a részvénytársasági forma térhódításával egyidejűleg. Amilyen gyorsan kapitalizálódott a gazdaság, és ahogyan gyorsult a tőkekoncentráció folyamata, vele fordított arányban csökkent a nagy vagyont teremteni képes kisipar aránya. 135 Királyi könyvek (1940). p. 84.