Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
nyelvű művekből állt, de volt a könyvek között azért 2500 magyar, 1500 francia és 500 angol nyelvű is, 115 a kor szokásának megfelelően szépirodalom, köztük a reformkor magyar irodalma és egy kevés ismeretterjesztő anyag. Az akkori tágas üzletben találkoztak az elnémított haladó polgárok az önkényuralom idején. Elete utolsó szakaszát, az 1880-as éveket már szélesebb könyvkiadói tevékenység jellemezte. Először adott ki olyan képes-levelezőlapokat, amelyek ma is becses várostörténeti emlékek. Ezen kívül a protestáns teológiai irodalom, Tompa Mihály egyházi beszédei, Kun Bertalan, Gyöngyössy Sámuel, Kupay Dániel művei mind a Ferenczi cég kiadásában láttak napvilágot. Fióküzletekkel egész Felső-Magyarországot behálózta. Losoncon, Rimaszombaton, Nyíregyházán, Ungváron nyíltak fióküzletei, amelyek lassan önálló üzletekké fejlődtek. Nyomdája térképeket, műszaki rajzokat, ipari és kereskedelmi nyomtatványokat is előállított. Egyik alapítója volt a Miskolci Takarékpénztárnak. A kereskedelmi tőke eredetét, befektetésének irányát, a város polgárosodásában játszott szerepét vizsgálva, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kereskedelemben nagy tőkét felhalmozni képes kereskedők azok voltak, akik a kereskedelmi ág természete folytán bekapcsolódtak a távolsági kereskedelembe és ügynökeik révén állandóan szemmel tudták tartani a piacot, 1. a házat, földbirtokot, részvényeket szerzők 2. és nem utolsó sorban azok, akik családi vállalkozásként folytatták tevékenységüket. A kereskedelmi tőke így elsősorban házingatlanokba, bankrészvényekbe és egyes külkereskedelmi ágak - mint a termény- és borkereskedelem - esetén élelmiszeripari vállalkozásokba és kisebb mértékben földbirtokba vándorolt. A csak helyi, városon belüli kereskedelmet ellátók - főleg a vegyeskereskedők - gyakran cserélődtek, vagyonuknak nem volt stabilizáló hatása. A régi polgárjog birtokában levő kereskedők, beilleszkedve a polgári állam kereteibe, ott is a fejlődés mozgatóivá váltak. Tizenegy régi polgár található a dualizmus korában virilisként szereplő 125 kereskedő között a fűszer-, vas-, valamint a vegyeskereskedelmi ágazatban és egy a vendéglősök között. A legmozgékonyabbak a tőkés termelés által leginkább foglalkoztatott kereskedelmi ágakból kerültek ki, így a vaskereskedelemmel foglalkozó két régi polgár 115 GYÖRGY A. 1886.