Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

Lichtenstein József és Kubacska István - tőkebefektetései révén, valamint a várospolitikában és az országos politikai mozgalmakban való részvételükkel teljesen bekapcsolódtak a polgári állam vérkeringésébe. Ott találjuk őket ipari részvénytársaságok és pénzintézetek igazgatóságaiban, a háztulajdonosok és kisebb mértékben a földbirtokosok között, sőt Lichtenstein Józsefet az országgyűlésben is. A fűszerkereskedők is csak az ipari részvénytársaságok vezetőségéből hiányoztak és nem jutottak el a képviselőségig. Három régi joggal rendelkező kereskedő maradt csupán, akik nem lettek egyéb területen is vállalkozókká. Igen figyelemre méltó a régi polgárjoggal rendelkező Tajthy József, aki a város első pénzintézetének az alapításakor, 1845ben a 10 darab részvény vásárlásával 1000 ezüst forintot volt képes befektetni egy jószerével bizonytalan kimenetelű vállalkozásba. Vagyona nemcsak kereskedelmi tevékenységéből származott, hanem mögötte ott volt a házingatlan is. A zsidó eredetű polgárság a kereskedelem területén érvényesülhetett, hiszen a sokáig fennálló feudális viszonyok miatt nemesi birtokot 1844-ig csak nemesek szerezhettek, de emellett a városi tanács is tiltotta letelepedésüket. A magyar honosság hiánya földbirtokszerzésüket, a polgárjog hiánya pedig házvásárlásukat akadályozta. Az ipar területén nem invesztálhattak tőkét az 1872-ig érvényben levő céhes korlátok miatt. Bármennyire hátráltatták is a polgári fejlődést a sokáig fennálló hűbéri viszonyok, a feudalizmus keretei között meginduló spontán gyarapodást megakadályozni nem tudták. A jogfosztott zsidóság előtt két út maradt nyitva: 1. Bekapcsolódni azokba a kereskedelmi ágakba, amelyek a nagy kereslet révén külországokba továbbították az árut. Zsidó vállalkozóké volt a bor-, a termény- és a dohánykereskedelem. 2. Másik lehetőségként kínálkozott, hogy mint a koronauradalom és a tapolcai apátság korcsma- és boltbérlői telepedjenek le. Egyenjogúsításuk - 1867 - után elhárult birtokszerzésük akadálya és négy-öt év múlva egy 12 fős kis csoport már elég vagyonos ahhoz, hogy bekerüljön a legtöbb adót fizetők közé. Számuk évről évre gyarapodott, s 1917-ben kettő kivételével valamennyi virilis kereskedő a zsidóság soraiból került ki. Összességében a 125 kereskedőből 93 zsidó volt. Ott voltak a miskolci pénzintézetek alapításánál is. Földbirtokba ugyan kevesen fektették felhalmozott tőkéjüket, a háztulajdon viszont annál biztosabb befektetésnek látszott.