Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

A nagyarányú fellendülés a borkereskedelemnek köszörúiető (1. 8. tábla), ami azt eredményezte, hogy az 1881 és 1885 közötti öt évben kétszeresére nőtt az e kereskedelmi ágból tőkét felhalmozni képes polgárok száma. A szőlőbirtok és azzal összefüggésben a borpincék birtoklása minden időszakban a társadalmi rang egyik összetevője maradt a városban. Annak ellenére, hogy az 1880-as évektől a szőlőtermelés visszaesett, a borkereskedelem élénk maradt. Hogy a borkereskedelem ilyen jelentőségűre emelkedhetett a városban, abban nagy szerepe volt a földrajzi adottságoknak. Miskolc a hegyaljai borkereskedelem fontos lerakata volt, az Avas egészséges, ezret meghaladó számú, homokkőbe vájt pincéiben tárolták a továbbszállításig a felvásárolt bormennyiséget. 6. tábla A kereskedelmi ágak képviselete a legvagyonosabbak körében 1872 1876 1881 1885 1890 1898 1900 1909 1917 Fűszer 5 4 5 6 6 6 4 6 5 Bor, szesz 6 7 7 12 8 6 5 4 6 Termény 2 3 3 3 2 3 3 Bőr, állat 2 2 2 2 2 4 3 2 1 Fa, vas, üveg i ! 2 4 6 5 5 6 4 Textil 3 4 5 4 2 4 4 6 4 Könyv 1 1 1 1 1 ! Vegyes 5 3 4 3 2 3 3 5 Vendéglős 1 1 2 3 4 5 6 5 5 Nagykereskedő

85 1 2 1 ÖSSZESEN 24 25 31 38 33 33 35 34 34 A legnagyobb jövedelemre szert tevő borkereskedők azok voltak, akik bekapcsolódtak a nemzetközi kereskedelembe, ügynökeikkel behálózták a Monarchia, elsősorban Szerbia és Románia piacát.

86 Ezek a kereskedők nem érezték meg olyan gyorsan a konjunktúraciklusok változásait. A városon belüli kereskedelemben a tanács korlátozta a borok palackozását és utcán át történő árusítását.

87 Ezt ugyan a vendéglősök időről időre igyekeztek kijátszani, de az egymással is harcban álló regálebérlők és alvállalkozóik éberen figyelték egymás tevékenységét, és azonnal felléptek, ha gazdasági érdekeiket 85 Csak azok, akiknél nem jelöltek kereskedelmi ágat a névjegyzékek 8A SZENDREI J. 1911. V. köt. 787. p. 87 A Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1885/87. évre. p. 21.