Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

A tőkeáramlás szempontjából Xivkovich Emil annyiban tekinthető tipikusnak, hogy a gazdaság más szektoraival nem is próbálkozott, föld- és házbirtokból származó jövedelmét - ahogyan a többi földbirtokos sem - nem fektette részvényekbe, következésképp sem ipari részvénytársaság, sem pénzintézet vezetőségében nem lehet a nevével találkozni. Egyes birtoktestek bérbeadása arra a négy nagybirtokosra (a már többször említett Xivkovich Emil, Szalay Elek, Vay Tihamér, Szathmáry Király Pál) is jellemző, akiknek a megye több községében is voltak birtokai. A bérleti rendszer a megnyíló hitellehetőségek mellett olyan pénzforrásként jöhetett számításba, amelynek igénybevételével a gazdaságokat korszerűsíteni lehetett. A Monarchia széles piaca lehetőséget adott a gabonafélék elhelyezésére, ahol a lisztté feldolgozott nyersterményeket még kedvezőbb feltételekkel értékesíthették. A legtöbb adót fizetők névjegyzékére felkerült négy nagybirtokos földjeinek közel a fele haszonbérben működött. A saját kezelésben tartott gazdaságokban a század végén kilenc gőzgépet, 10 cséplőszekrényt és 28 vetőgépet tartottak üzemben, amivel 7544 kat. hold szántóterületet műveltek meg. Mivel e birtokok nem Miskolc, hanem Borsod megye más területein feküdtek, jövedelmük adója a megyei törvényhatósági bizottságba is bejuttatta tulajdonosaikat, méghozzá a miskolcinál sokkal magasabb ranghelycsoportokba. Valamennyien a régi nemesség soraiból kerültek ki, családi örökségként hozták magukkal a gazdálkodás tudományát. A gazdaságból származó jövedelmet a gazdaságba fektették úgy, hogy a mezőgazdasági üzemet gépesítették, mint SzatTimáry Király Pál, aki malmot is létesített birtokán. Felesége pedig a belterjesebb művelést igénylő kertkultúrát népszerűsítette 27 kat. holdas kertjében. A rang, a társadalmi érintkezés szabályai és nem utolsó sorban a múlt század mozgalmas megyei élete megkívánta ettől a rétegtől, hogy városi házat vagy házakat tartson, amelyek csaknem mindig a központban voltak. így aztán a virilis névjegyzékekre is váltakozva hol földbirtokosként, hol háztulajdonosként vették fel őket (bár ez utóbbi inkább a kisbirtokosoknál fordult elő). Különösen a négy nagybirtokos rendelkezett nagyszámú házingatlannal. A városközpontban - a Széchenyi, Szeles, Kazinczy, Rákóczi utcában és a Zsolcai