Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

dig a kereskedők voltak többségben. Nem ugyanez az eredmény azonban, ha külön vizsgáljuk a virilisek és a választott tagok arányát, mert a választásokon az iparosok mindig több mandátumot nyertek, mint a kereskedők, illetve legtöbb adót fizető iparostársaik. 3. tábla A teljes önkormányzati testület birtokos polgári csoportjának foglalkozás szerinti összetétele 1872 1885 1909 1917 virilis választott virilis választott virilis választott virilis választott Kereskedő 24 5 38 12 34 7 34 7 Iparos 8 12 10 11 8 15 4 10 Vállalkozó 2 1 3 1 4 1 5 2 Regálebérlő 1 1 ! Háztulajdonos 5 1 4 2 2 4 3 Összesen 40 19 56 25 48 25 47 22 Érdemes a képviselő-testületi névjegyzékeket abból a szempontból is megvizsgálni, hogy milyen gyakran fordultak elő azokon olvan személyek, akiknek választaniuk kellett virilizmus és választott tagság között. Az 1885-ös képviselő-testület 12 választott kereskedőjéből kilenc, az 1909-es testület hét kereskedőjéből három hol legtöbb adót fizetőként, hol választottként került fel a névjegyzékekre. Az iparosokra nem jellemző ugyanez, mert míg 1885-ben a 11 választott iparosból csak három elég vagyonos ahhoz, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzékén is szerepelhessen, az 1909-es képviselő-testület 15 választott iparosából már egy sem. Az önkormányzati testületen belül tehát a két gazdasági ág képviselői közül a nagyobb súlyt mindenképp a kereskedők jelentették. A városi képviselő-testületi névsorba bekerült legtöbb adót fizetők a vagyoni hierarchia széles skáláján helyezkedtek el, amit az is mutat, hogy rendkívül nagy a legalacsonyabb és a legmagasabb adóösszeg közötti különbség. (L. 6. tábla) 1872-ben a legalacsonyabb adó 101,49 forint, a legmagasabb pedig 1572,73 forint volt. A legkisebb adót fizető Geiger László mészáros, adóját egyszeresen, a legtöbb adót fizető Pilta Miklós ügyvéd, az ő adóját viszont kétszeresen számították. (Pilta Miklós egyszeres számítással is első lett volna a névsorban.)