Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
A múlt század hetvenes éveinek elején a vállalkozó birtokos polgárság még mind számarányát, mind tőkeerejét tekintve messze volt attól az értelmiségtől, amelyik mögött ekkor még ott volt a birtokos nemesi múlt, a megmaradt föld- vagy házbirtok gazdasági ereje és a nemesi hagyományokból eredő értelmiségi - főleg ügyvédi - pályák jövedelme, ami mellett Pilta Miklós és Kun Miklós ügyvédek már 1845-től részvényesek is az ekkor Miskolcon még egyedüli pénzintézetnél, a Miskolci Takarékpénztárnál. 68 Már 1872-ben is akadt egyetlen kereskedő - Kohn Lázár - akinek ténylegesen fizetett adója is elég volt ahhoz, hogy a legtöbb adót fizetők listáján a 6. helyre kerüljön. A legalacsonyabb adókategóriában a vállalkozó birtokos polgárság és a szellemi foglalkozásúak majdnem azonos létszámmal vannak jelen, ennek ellenére a birtokos polgárság anyagi helyzetét tekintve erősebb, mert ténylegesen fizetett adója alapján került fel a névjegyzékre. Ha az értelmiségnek a törvény nem biztosította volna a kétszeres adóbeszámítás jogát, 50%-uk fel sem kerülhetett volna a névjegyzékekre. Ez a jog azonban nem érvényesült automatikusan, figyelembevételét kérni kellett. Ebből a szempontból vizsgálva a legalacsonyabb adókategóriát, ahová az értelmiség többsége a kétszeres adószámítással került, arra a megállapításra jutunk, hogy az értelmiség - nem kockáztatva a választás esetlegességét - törekedett arra, hogy bekerüljön a város vezető testületébe. 1872-ben a birtokos polgárság vagyonosabb rétegéből csak az a két személy - Lichtenstein József vaskereskedő és Rácz Ádám nyomdász - élhetett a kétszeres adóbeszámítás jogával, aki kereskedelmi és iparkamarai tagsággal rendelkezett. 69 Részletes elemzését 1. a „Szabadfoglalkozású értelmiség" fejezetben Önálló kamarája ekkor Miskolcnak még nem volt, a város kereskedői és iparosai közül azok, akik e tagság előnyeit élvezni akarták, a kassai kamarához kérhették felvételüket.
