Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

A Wándza és Telepy-féle misszionáriusi feladatok ellátásával csaknem egyidőben Kraudy József (Miskolc, 1810-Miskolc, 1876) is eredménnyel munkálkodott Miskolcon. O műkedvelő volt, de ismert festménye alapján mai értékítéletünk szerint nemcsak manuális képességgel bíró, hanem művészi látásmóddal rendelkező alkotónak ítéljük. Tősgyökös miskolcinak számított, habár felmenői görög kereskedők voltak, de olyanok akik vagyonukat már itt szerezték. Kraudy a család tradícióját követve maga is kereskedő és pénzügyi szakember lett. Sokan az ő nevéhez kötik az első könyvesbolt létezését, de az is tudott róla, hogy a festészet mellett műkedvelő színész és fordító is volt. Minden bizonnyal világot látott ember lehetett, s ezt az állítást mi sem bizonyítja jobban, mint a saját magáról festett ifjúkori önarcképe. Bizonyára kereskedelmi utazásait használta fel arra, hogy művelje magát a festészet terén. Az önarcképének színessége nem csupán a mediterrán származással hozható kapcsolatba, de tulajdoníthatjuk azt, a Velencébe tanultak hozadékának is. S tovább maradva a szép Önarcképnél, s annak tiszta kiegészítő színeinél, valamint az azon alkalmazott fehér és fekete dekorativitásánál egyre inkább az látszik valószínűnek, ami a XIX. század derekán gyakorta megjelent a magyar táblaképeken, hogy a színek allegorikus tartalommal bírnak. A művész a patyolat fehér inghez és a vörös festőkabáthoz zöld házisipkát visel, hasonló módon, mint azt a bányatiszti egyenruhák „magyarosításakor" történt, amikoris a piros-fehér öltözethez a zöld kalap alkalmazása jelentette a megkülönböztetést az osztrákoktól. Mindez a tudatos nemzeti asszimiláció vállalásának tekinthető. S a kis mű nem csupán így fejezi ki az eszmeiséget, hanem a közvetlenségével és az ábrázolt nyílt tekintetével is. Láthatóan büszke a fiatal Kraudy művészi hivatására. Nagy alkotó leleményre vall ahogy hangsúlyozza a festészet elmaradhatatlan kellékeit: az állványt és a palettát. A képen minden nagyon egyszerű és minden a helyén van és mégsem konvencionális semmi. Sajnos csak kevés tudomásunk van róla mint festőről, csupán egy portréját ismerjük ezen kívül, amit Lévay Józsefről készített, s ami mint jellemábrázolat szintén figyelemre érdemes. Továbbá neki tulajdoníthatjuk azt a szép nápolyi viseletben ábrázolt egész alakos halász fiút, ami a Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteményében van, s ami minden bizonnyal valamikor egy üzlethelyiség ajtajára szerelt cégér lehetett. A boltok a mindennapi élet színterei voltak, s oly annyira nem jelentett lealacsonyító