Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Munkácsy Mihály (1844-1900) nevével Miskolc művészeti életének taglalásakor többször találkozunk. Igazában az életműben nincs olyan alkotás és olyan eredendő inspiráció sem ami ide köthetné a jeles művészt, hacsak a felderengő gyermekkori emlékeket, vagy az 1890, 1891-ben tett látogatások élményét nem vesszük annak. (Schabinsky fotográfussal tett Mezőkövesd-mezőcsáti kirándulás emlékét felvételek is dokumentálják többek között kézműves cigányokról a Honfoglalás című festményéhez.)

484 A két Telepy, György és Károly is lerajzolhatta azt a miskolci sóház udvart, ami aztán az első Munkácsy Mihály-monográfiába be is került. A rajznak korábban kellett születnie, mintsem a művész híressé lett volna, valószínű Telepyék később ajándékozhatták azt, mint kedves érdekességet a világhírre jutó és általuk fiatalon is patronált művésznek, akikre Munkácsy egész élete során szeretettel és hálával emlékezett.

485 A sótiszti lakás a Soltész Nagy Kálmán u. 2. sz. ház helyén állt. Munkácsy 1846-52 között élt itt, amit emléktábla is hirdet a Zsolcai kapu 32. sz. új épület falán. Magától Kazinczytól származott az az eszmény, hogy a művészetnek a nemzet számára fontos „szent helyekkel" kell foglalkoznia. E koncepció elősegítette a hazai tájfestés megindulását, - s egyre több igény mutatkozott az elárvult történelmi helyszínek megörökítésére. Telepy Károly (Debrecen, 1828-Pest, 1906) ötvözni tudta Kazinczy évtizedekkel előbbi felszólítását az elnyomatáskori tájképfestészet koncepciójával és a Markó Károly-féle romantikus felfogásával. Több variációban is megfestette a diósgyőri várat, előtérben a zsánerjelenettel, de úgy, hogy a képi mondandó hangsúlya a váron maradjon, Nagy Lajos király egykor pompás palotájának romba dőlt maradványain.

486 Telepy helyszíni vázlatok alapján dolgozott, amit minden valószínűség szerint lábadozó betegként 1847-48-ban rajzolhatott Diósgyőrben 487 Ugyancsak a várról leíró topográfikus tanulmányokat rajzolt 1869-ben Gundel

finger Gyula (1833-1894). A tájképfestőre az elárvult romok látványa igen nagy hatást gyakorolt. A későbbi építészeti felmérések segítségére voltak e naturalisztikus hűséggel megrajzolt grafikák. 484 VÉGVÁRI L. -MUNKÁCSI M. 1958. 258. p. 485 VÉGVÁRI L. 1958. 260. p. 486 TELEPY K. 1980.17. p. 487 TELEPY K. 1980. 8. p.