Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

már kiköttetett - mindaddig, míg fennáll, a közép emeletbeli ingyen szállásról biztosíttatik." 437 1857-1904 között milyen beruházásokat végzett, s azt miből fe­dezte a részvénytársaság? Úgy tűnik, hogy az átadástól másfél évti­zedig - mégha a hiányosságokat Egressy Gábor fel is sorolta - sem külső, sem érdemi belső átalakítási, felújítási munkák nem voltak. A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy bár magas volt a vízállás, de az 1878. évi árvíz az épületben komolyabb károkat nem okozott. Az igazgatói tisztet (mint a színházi választmány elnöke) ekkor Kontz József töltötte be, jegyzőként pedig Bethlenfalvy István szorgosko­dott. Ugyanebben az évben az épület földszinti utcai frontjain túl egy nagyobb és két kisebb üzlet működött, változó évi bevételt eredmé­nyezve. A főutcái részen állt Schweitzer Sámuel cukrászdája, aki évi bérleti díját eredményesen alkudta le 140 forintról 100 forintra." 438 1882-ben várostörténeti jelentőségű esemény volt a gázgyári alap­kőletétel, majd még ugyanebben az évben a gázszolgáltatás megin­dítása. A légszesszel történő világítás a város utcáin és középületei­ben még abban az évben megjelent. A részvénytársulat vezérigazga­tója Csáthy Szabó István (1835-1903) volt, irányításával 1882 őszén megszületett a döntés a gázvilágítás színházi bevezetéséről. A szín­háztörténész Keresztesy Sándor írja, hogy amikor 1857-ben a színház megnyílt, mindenki tudomásul vette, hogy a gyenge fényt olajlám­pák biztosítják. Ezt követően valami más anyagot (orosz naftának nevezték) használtak, de a közönség állandóan panaszkodott a sötét­ség, s a lámpákból csepegő olaj miatt. Később valamilyen gázzal, azt követően pedig petróleumlámpával világítottak. Ezekhez képest a légszesz-világítás nappali fénnyel árasztotta el a színpadot és a né­zőteret. Az előny természetesen tehertételt is jelentett, hiszen új tűz­rendészeti szabályokat kellett kialakítani, s - ami nehezebb volt - el­fogadtatni a nézőközönséggel. Az előírások között olvashatjuk: a színház minden kijáró ajtója az előadás megkezdése előtt fél órával kinyitandó; minden be- és kijárati ajtó az előadás kezdete előtt fél órával megvilágítandó; a karzaton minden ajtót el kell látni a „kijá­rat" felirattal, továbbá: „mindenütt ahol még petróleum lámpa ég deszka felett, a lámpa alá fém edényben hamutartó helyezendő, s a hol az a járást gátolná, a falba vágott fülkébe helyezendő el, s hogy el 417 Miskolczi Napló, 1909. augusztus 1. «8 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. 701.18.1878.

Next

/
Oldalképek
Tartalom