Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

ne lophassák, lánczczal oda lánczolandó. A színpadon pedig 4 hordó hamu helyezendő el." Az 1882. augusztus 20-ai ülésen bejelentették az 1200 forintba kerülő munkák elvégzését és határozatot hoztak, hogy négy tűzoltót alkalmazzanak, akik rendszeres fizetést kapnak, valamint a díszítő személyzetet is tanítsák be tűzoltásra. Ezen az ülésen született meg Soltész Nagy Kálmán javaslatára - aki nemcsak polgármester, hanem az önkéntes Tűzoltó-egylet parancsnoka is volt, - az őrtorony felállításának gondolata a színház tetejére, ahonnan áttekinthetővé válna az egész belváros, s így a tűzoltók számára pótolhatatlan segítséget jelentene. Ez a torony a következő év augusztusára készült el (tehát 1883-tól van tűzoltó torony a színházban). Ezen az ülésen döntöttek arról is, hogy mivel a villanyvilágítás még nem kivitelezhető, az épületet gázvilágítással látnák el. A társulat jelenlévő tagjai úgy határoztak, hogy „légszesz" csöveket vezettetnek be a színházépület boltjaiba, a nézőtérre, a zenekar helyiségébe és a Kaszinóba. Utóbbiba csak akkor, ha ennek költségeit a Kaszinó vállalja. A villanyvilágítás esetleges bevezetéséről azonban szakértői véleményt kértek. Puskás Ferenc, az Edison-féle villanyvilágítási-rendszer budapesti közvetítője beszámolt az előnyökről.

439 Solymosi Elek, városban élő színész a „Borsod" június 14-én megjelenő számában szintén a villanyvilágítás korszerűségét, és előnyeit taglalta: 40%-kal kevesebb pénzbe kerül, mint a gázvilágítás, állandóan egyenletes fényt ad, tűzveszélyessége gyakorlatilag nincs, regulátor alkalmazásával változtatható fényhatást lehet létrehozni, így a díszleteket sem kellene újra festeni, és legvégül ugyanazzal az energiával, amely a gépeket hajtja, be lehetne fűteni az épületet is. A cikkben Solymosi a villanyvilágítás mellett foglalt állást, bár a város a gázszolgáltatóval 70 évre kötött szerződést, amelynek megszegése 2000 forint kifizetését vonná maga után, ami - vélekedik -, nem akkora összeg, hogy ne lehetne felbontani a szerződést.

440 A két héttel később megjelent „Borsod"-ban ismét találunk írást, amely a világítás problémáját boncolgatja, de most az ellenzők nyilatkoztak: „...a villanyvilágítás mainapság, még koránt sincs oda fejlesztve, hogy azt egy városnak kísérlet képpen közvilágítási célra lehessen felhasználni... miután nekünk nincs pénzünk az experimentatiókra, maradjunk mi meg egyenlőre szépen, a jónak bizonyult, vi«

9 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. 701/3.1882. aug. 13. 44l) Borsod-Miskolczi Értesítő 1882. július 14.