Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Egressy Gábor a színház megnyitása után egy évtizeddel megjelent visszaemlékezésében az új színházat a következőképpen írta le: „...két főútcza sarkán épült. Külsejében nincs semmi meglepő. Csupán pitvar-eleje (porticus) gyaníttatja, hogy az valami középület. Földszinti két oldaláról két utczára boltok nyílnak. A homlokrész emeletében egy kis »negyzet alapu« terem van, melynek egyik szegletében a tömérdek festékes csupor oda mutat, hogy Telepi a díszleteket itt festette. Az emelet többi részét, mely az útczára szolgál, részint az olvasó-egylet szobái foglalják el, részint kibérelhető lakások. A színház pitvara, vagy ha jobban tetszik előcsarnoka, a középülethez illő; tágasabb és magasabb a pestinél; s dóriai oszlopokkal ékes. Hanem e csarnokból az emeletekbe csupán egyetlen egy lépcső vezet; ez is szűk, éktelen, ízetlen, otromba csinálmány; felső vége be sincs fejezve. Középületnek fő kelléke, hogy az emeletekre minél több és minél tágasabb feljárások vezessenek; nem csupán az architectonicus arány, dísz, és kényelem végett, hanem mindenek felett a tűzvész vagy más bajok esetére számítva. Ha a színpadra nem lehetne más úton jutni, mint a páholyok mögötti folyosón: az sem lenne rendén. A színen működő személyzetnek saját bejárással kell bírnia, mely a közönségtől el legyen különítve. Előadás alatt a színpadnak a közönség előtt zárva kell maradnia s a páholyok mögötti ajtókhoz kulcsa nincs másnak, mint a comité elnökének és az igazgatónak."

432 A későbbi felújítás, bővítés szempontjából volt fontos mindaz, amit a nézőtérről leírt. „A nézők terme igen csinos. Elrendezése hasonlít a pestihez, nem épp oly tágas, mint ez, hanem jóval magasabb; ezért van, hogy e páholyok még akkor is üresnek látszanak, ha teli vannak..." A falfestésről annyit rögzít, hogy az nem rút, s dicséri Telepy Györgyöt, akinek a művezetése alatt elkészült a színpad és gépezete, s a díszletek is az ő festményei.

433 Kiemeli a nagy előfüggönyt, amelynek hátterében a diósgyőri völgy és a várrom látszik. Az építő társulat anyagi gondjai meglátszottak a színpadtechnikán: „e színpad, úgy is, mint van, fényes bizonyságot tesz Telepinek nem csupán szakismeretéről és sokoldalú ügyességéről, hanem hazafias buzgalmáról is; azért ő e művével a részvényes társulat háláját teljes mértékben megérdemli." «

2 EGRESSY G 1867. 343-344. p. Telepy Györgyhöz ld. SZENDREI J. 1911. V. köt. 94, 126-127, 150. p. és CENNER M. 1964.160-174. p.