Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

SZÍNHÁZ, MOZI A SZÍNHÁZ ÉS A SZÍNÉSZET TÖRTÉNETE A Boldogasszony utcán állt színházépület leégése után (1843. július 19-ei miskolci tűzvész) közel három évre volt szükség, amíg megteremtődtek az anyagi és szakmai feltételei egy új színház felépítésének.

425 A biztosító társaság kárpótlást fizetett, az önkéntes adományok összege sem volt jelentéktelen. A városban megfordult színi társulatok jövedelmük, bevételük egy részével támogatták az újjáépítést. A vármegye új telket adományozott (de ez valójában két szomszédos telek cseréje volt, amely nagyobb színház felépítésének a lehetőségét biztosította). Anyagilag a legnagyobb segítséget az a részvénykibocsátás jelentette, amelynek kezdeményezője Szemere Bertalan volt, a Miskolci Kaszinó akkori elnöke. A „színházépítő részvényes társaság" 1847. március 27-én tartotta alakuló ülését, s a közgyűlés 350 db, egyenként 100 ezüstforint értékű részvényt bocsátott ki. Ez jelentette a garanciát arra, hogy a 30 000 forintra tervezett építkezés hiánytalanul megvalósulhasson. (A részvényeket a társaság évi 5%-os kamattal kívánta visszafizemi úgy, hogy a visszafizetés sorrendjét „sorhúzással" és évente döntötték el. A részvénytársaság tehát addig működhetett, amíg az utolsó részvény összegét vissza nem fizették, ekkortól a színház „automatikusan" a város tulajdonába kellett, hogy kerüljön.) A részvénytársaság megalakulását követően alig két hónappal már készen voltak az új színház tervei, s 1847. április elején az építkezés is elkezdődött. A levéltárból előkerült dokumentumon kettős felirat tanúskodik arról, hogy a színház épületét „tervezte: Cassanó József építész Budapest, 1847. május 13., valamint a „Miskolczi nemzeti színház alap rajzának másolata", amely alapján a Kaszinó, illetve az épület felújítása az 1880-as években megtörtént. Ez azért fontos, mert ugyan három tervező is vállalkozott a feladatra, az időközben megjelent szakirodalmi feldolgozásokból az derül ki, hogy a megye Hild Józsefet kérte meg a munkára, Szemere Bertalan pedig Cassanó Józsefet. A harmadik pályázó Miks Ferenc volt. Hild József plagizálással, koncepciójának „ellopásával" vádolta Cassanót, amelyet megerőA miskolci színjátszás történetét, az állandó kőszínház 1819. évi alapkőletételét, s 1823tól leégéséig az itteni előadások históriáját ld. PAPP K. 2000. III/2. k. 820-827. p.