Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

laszolt a laudációkra: „Én pedig - hogy hálás legyek, / fogadom, mit régen: / továbbra is megőrzöm a / miskolci kedélyem, / a miskolci mentalitás / nem lesz kiveszőben, / Huszonnyolcas leszek mindig / - akármilyen lesz a világ - / jó és rossz időben."

421 A „28-as ember" a romantikusan modernségellenes és öntudatosan provinciális „miskolci mentalitás" ünnepelt dalnokaként foglalhatta el (Lévay) helyét a miskolci Parnasszuson. Az Avas című verse jellegzetes „miskolci" ars poetica: „Az avasi venyigéből / Szívjuk mi magunkba azt, / Hogy a modern gondolkozás / Nem sok örömet fakaszt. / És ma is csak úgy, mint régen, / Fel-felmegyünk estendében / Az Avasra egy kicsit... / Politika, városügyek, / Mind elintéződnek itt."

422 Sassy terjedelmes életművét jórészt a miskolci társasélet eseményei táplálták, szövegei csak a helyi közönség recepciós közegében éltek és hatottak, szerepfelfogását és beszédmódját lényegében az (asztal)társasági szituáció határozta meg. Mindenre vállalkozott, amiben a siker és a népszerűség lehetőségét látta. O írta az első magyar irredenta verseket, ő volt a „10-es honvédek" udvari költője, ő volt - a Lévay Egyesület főtitkáraként - a Lévay-kultusz szertartásmestere, ő volt a kor egyik legismertebb dalszerzője (szövegeit Lányi Ernő, Kacsóh Pongrác, Simkó Gusztáv, Thurzó Nagy lászló, Szent-Gály Gyula, Hollósy Kornél zenésítette meg), és ő volt - a „pinceszoarék" és a bordalok avatott mestereként - a „vén korhely tanya",

423 az Avas poétája. „A 'miskolci nótafá'-t dús termésre hajszolta a család - állapítja meg a helyi irodalmi viszonyokról elmélkedő Lőcsei Elemér -; nappal redakciókban körmölt városi híreket és pletykákat és az éjszakából lopott órák során írta papírra remek verseit [...] de más irányt vett volna az útja, ha ezt a várost a 'peceparti Paris'-nak elkeresztelt békebeli Város termékenyítő levegője tölti be... Ha e városban a Pecén túl egy kis adag Paris lett volna.. ."

424 Az 1940-es években aztán megkezdődött a Lévay-kultusz lassú elsorvadása. (Ezt nem csupán a Lévay Egyesület megszűnése, de a költő emlékhelyeinek pusztulása is jelezte.) A Lévay-örökség pedig évtizedekre megszűnt irodalomformáló tényező lenni. 421 SASSY Cs. 1932. 422 SASSY Cs. 1910. 30. p. 423 Milyen lesz az Avas a Miskolci Héten? = SASSY Cs. 1940. 77. p. 424 Hol bujkálnak a miskolci írók?, Miskolc, 1937. jan. 25.