Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

sen szerény képességű költő tekintélyét elsősorban az alapozta meg, hogy - Lévayhoz hasonlóan - szinte egyetlen élő reprezentánsa volt a klasszikus irodalmi hagyományoknak. Ahogy a Miskolci Jogászélet Csengeyre emlékező mellékletében olvasható: „letéteményese és halálig hű őrzője volt annak a nagy irodalmi örökségnek, melvet irodalmunk klasszikus nagyjai, különösen Arany János, reánk hagytak."

418 Nem véletlen, hogy Csengey hatvanéves írói jubileumának megünneplése (1923. november 25.) külsőségeiben és retorikájában is az 1911. évi Lévay-megemlékezést idézte fel. A költő halála (1925. július 13.) és temetése ismét lehetőséget adott a tisztelet kinyilvánítására. A helyi sajtó cikkek tömegében méltatta az elhunyt erkölcsi nagyságát és írói érdemeit. A jogakadémia és a város is saját halottjának tekintette „a magyar költők Nesztorát". A Lévay Egyesület (amely egyébként tiszteletbeli tagjává választotta a költőt) testületileg vett részt Csengey temetésén. Bank Sándor, az egyesület elnöke a ravatalnál jelentette ki: „a Lévay Egyesület méltó büszkeséggel őrzi Lévaynak emléke mellett Csengey Gusztávét is" 419 A Lévay-tradíció legharsányabb propagátora és egyben legsikeresebb kiüresítője Sassy Csaba volt. A miskolci szellemi közállapotok tükre, hogy ez az irodalom perifériáján működő, grafomán hírlapírópoéta vált a helyi literatúra központi figurájává. Sassy folytatta a Lévay-féle alkalmi költészet hagyományát, bár a mester emelkedett tematikáját és ódai zengzetességét a rigmusköltészet (olcsó) hatásosságával cserélte fel. A megverselt heti aktualitásokat Miskolci strófák és Heti strófák címmel tette közzé a miskolci lapokban. Rendkívül vonzódott a populáris és szatirikus műfajokhoz (pletykatárca, kroki, paródia, humoreszk, adoma, vicc, pohárköszöntő, nóta, bökvers), imádta a közszereplést, a pikáns ötleteket, az intimitást, a bohém pózokat - és mindezt a „miskolci élet" bensőséges rajzának a szolgálatába állította. „Sassy Csaba egész egyénisége, egész költészete mintha csak eleven formába alakulása volna Miskolc ősi lelki karakterének. O önti dalba, tréfába, krónikába mindazt a meleg, meghitt érzést, ami itt az élet ridegnek látszó forgataga alatt ma már csak szerényen húzódik meg. Miskolc költője Sassy Csaba testestől-lelkestőí." - köszöntötte huszonöt éves írói jubileuma alkalmából „Miskolc igricét" a Lévay Társaság.

420 Az ünnepelt természetesen Jubileumi versben vá418 A Miskolci Jogászélet Szépirodalmi Melléklete, 192o. szept. 41y Uo. A miskolci Csengey-kultuszról részletesebben lásd: PORKOLÁB T. 1997b. 4211 Miskolci Szemle, 1928/3-6, 24.