Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

telezettség teljesítésének immár nem volt akadálya. Hejőcsabán az 1912-es megyei felszólításnak - hogy építsenek községi iskolát - a képviselő-testület nem tett eleget, fellebbezett, államosítást kért. A minisztérium már ez év novemberében engedélyezte az állami iskola létesítését. A község azonban nem tudort új épületet emelni, ezért 1913. szeptember l-jén egyelőre bérelt helyiségben indulhatott a város 7. állami iskolája 2 osztállyal. Mivel pedig Martintelepről akkoriban Hejőcsabára jártak a tanulók, olyan döntés született, hogy a Martintelepen is kell iskolát szervezni. 1916 szeptemberére, megfelelő bérleményben indult az utolsó, 8. városi állami elemi. 1868 decemberében született meg a korszerű alapfokú (elemi) oktatást megalapozó törvény, 1915-ben létesült a város utolsó ilyen jellegű intézménye. A modernizáció nem könnyű feladatának megoldása négy és fél évtizedet vett igénybe Miskolcon. Másutt sem ment ez könnyebben. Nem a résztvevők szándéka volt ugyanis kevésbé motivált, a feladat volt nagy. A KÖZÉPFOKÚ ÁLTALÁNOS NEVELÉSI-OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK RENDSZERE Eötvös és törvényalkotó társai világosan látták, hogy a 6 évfolyamos mindennapos elemi befejezése után javasolt 3 éves ismétlő valójában nem iskola, csupán a 15. életévig meghosszabbított tankötelezettség főképp elvi megvalósítására szolgál, gyakorlatban azonban értéktelen. így került a népiskolai törvény keretében további két közoktatási intézmény kodifikálására sor, ezek: a felsőbb népiskola, és a polgári iskola voltak. A törvény előírása szerint az 5000 lakost meghaladó települések kötelesek felsőbb népiskolát, ha anyagi erejük engedi, polgári iskolát létesíteni. A felsőbb népiskola fiúk számára három, a lányoknak pedig két évfolyamos, a népiskola 6. osztályaira épülő tanfolyam, amelynek tantárgyait is előírták külön a fiúk, külön a lányok számára.'

83