Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
tanuló számára legalább 52 m 2-es, kellően megvilágított, szellőztethető tanterem) aligha felelhettek meg. Ezt a feltételezést a tanfelügyelői vizsgálatok hamarosan alátámasztották. Ballagi Károly 1880ban alapos felmérést végzett a népiskolák állapotával kapcsolatban. Többek között meglátogatta a diósgyőri réf., a görömbölyi róm. kat., valamint Hejőcsaba mindhárom felekezetének iskoláit. Megállapította, hogy az iskolák általában silányak, sem a törvény sem a kor igényeinek nem felelnek meg. 178 1884-ben ismét így írt: „vannak olyan iskoláink is, amelyek közegészségügyi szempontból károsak, mondhatni veszélyesek..." Ezek közé sorolta Diósgyőr, Szirma, Újhuta, Hejőcsaba róm. kat. és ez utóbbi település ref. iskoláit is. 179 1885-ben az egyházak változatlanul 16 tanteremben, 16 tanító működését biztosították, az izraelita hejőcsabai iskola 1882-ben nyilvánossági jogot nyert. A tanfelügyelői jelentés megjelölte a túlzsúfolt intézményeket is (1 tanítóra 80-nál több tanuló), itt sorolta fel a diósgyőri ref. iskolát 173 tanuló/2 tanító, a görömbölyi görög kat. iskolát 168/1, valamint a szirmai református elemit 124/1 aránnyal. 180 18861887-ben újabb részletek váltak ismertté: Diósgyőr kat. iskolájának 2 tanterme összesen 64 m 2 volt, 222 gyermeket kellett volna oktatnia 2 tanítónak ennyi alapterületen. Görömböly görög kat. iskolájának ekkor 149 tanulóját egy 77 éves idős „tanító" oktatta. És szinte hihetetlenül olvassuk a jelentésben, hogy Szirmán a kat. iskola tanszobája mindössze 14 m 2 , ahová 49 tanuló iratkozott be, avagy a ref. tanterem 43 m 2-es, ahová viszont 95 gyermeknek kellett volna járnia! 181 Az egyházi iskolák vesszőfutása a XX. sz. első évtizedében is tovább tartott, ennek oka azonban a lakosság gyors növekedése miatt más dimenziójú megközelítést igényel. Diósgyőr lakossága 4 évtized alatt mintegy 4,3 szeresére, Hejőcsaba népessége kétszeresére nőtt a gyors iparfejlődés következtében történő beköltözések miatt. Semmiképp sem lehetett tehát elvárni, hogy a helyi önkormányzat (községi iskolák), vagy az egyházak vállalják a folyamat összes iskoláztatási következményeit. A népoktatásba tehát további erőforrásokat kellett bevonni, amelyek egyrészt az állam, másrészt a helyi ipari üzemek tehervállalását feltételezte. Jóllehet talán a megyei tanfelügyelő és a megyei közigazgatási ható17 « B.-A.-Z. m. Lt. IV. 813/a. 943/1880. 179 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 813/a. 397/1884, 678/1884. BALLAGI K. 1885. V-XVI. 1(íl B.-A.-Z. m. Lt. IV. 813/a. 214/1886., 343/1886., 147/1887., 367/1887
