Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

ban állott. Emlékszünk, a központi iroda csak hosszas mérlegelés után fogadta el az újraegyesüléssel született „Miskolczi Orthodox Iz­raelita Hitközség" alapszabályait. Az országos szervezet rendszeré­ben hitfelekezeti választott bíróságok voltak hivatottak ítélni hitköz­ségi kérdésekben. Miskolcon azt követően támadt szükség bírósági működésre, hogy a huszadik század első éveiben újra harcot indított a hitközségi autonómiáért a szefárd. Fellebbezések folytán, három ízben (1904. december, 1905. június, 1909. október) ült össze hitfelekezeti választott bíróság dönteni, hogy vajon megilleti-e a szefárdokat a hitközségi cím. Érzékelteti a kérdés kényes voltát az 1905. június 13-án született felemás határozat szöve­ge: „a Schulchan-Aruch értelmében a birtokjog alapján a szefárd egyesülést a „hitközség" cím megilletné, másrészt (a bíróság) külön­böző miniszteri rendeletekkel ellenkező döntvényt hozni nem akar". 132 Harmadszor, 1909. október 20-án mégis megtette ezt, elis­merte független hitközségként a miskolci szefárd egyesülést. Elvi súlya volt döntésének, gyakorlati nem lehetett, mert a határozatot megsemmisítette a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1911. április 13-án, kimondva, hogy a szefárdok autonómiaigénye jogosulatlan. 133 Létezett Miskolcon egy kisebbségen belüli kisebbség, mely a mo­dernizáció perifériáján csak a vallásban találhatott követendő érték­rendet, miután kiszorult a gazdasági érvényesülés és össztársadalmi elismertség lehetőségei adta pozitív folyamatokból. Kifejezőbben fo­galmaz a cseh író, Ivan Olbracht, amikor kárpáti ortodox rabbik szá­jába adja az alábbiakat: „Szerencsétlen népe Izraelnek! Megint új bál­ványt, új aranyborjút állítottál föl magadnak: a hazug tudományt. Csak bizonygassátok, hogy a Föld gömbölyű, és hogy forog, csak higgyétek, hogy a világ régibb, mint a mi időszámításunk. Bolondok! Tartsátok meg a számocskáitokat, nem érdekelnek bennünket, és nem vitázunk a ti bizonyítékaitokkal. Mert tudjuk, hogy a ti tudomá­nyotokban minden évszázadban más az igazság, hogy ma nem igaz­ság az, ami tegnap az volt, és ami ma igazság, holnap nem lesz az. Mert tudjuk, hogy a hitetlen nemzetek, nem bírván más eszközökkel, a tudomány útján keresik azt, ami nekünk már évezredekkel ezelőtt megnyilatkozott, és a tudományuk, feltéve, hogy valódi tudomány, sok tévelygés és tévedés és újabb tévelygés után nem állapíthat meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom