Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

ban állott. Emlékszünk, a központi iroda csak hosszas mérlegelés után fogadta el az újraegyesüléssel született „Miskolczi Orthodox Izraelita Hitközség" alapszabályait. Az országos szervezet rendszerében hitfelekezeti választott bíróságok voltak hivatottak ítélni hitközségi kérdésekben. Miskolcon azt követően támadt szükség bírósági működésre, hogy a huszadik század első éveiben újra harcot indított a hitközségi autonómiáért a szefárd. Fellebbezések folytán, három ízben (1904. december, 1905. június, 1909. október) ült össze hitfelekezeti választott bíróság dönteni, hogy vajon megilleti-e a szefárdokat a hitközségi cím. Érzékelteti a kérdés kényes voltát az 1905. június 13-án született felemás határozat szövege: „a Schulchan-Aruch értelmében a birtokjog alapján a szefárd egyesülést a „hitközség" cím megilletné, másrészt (a bíróság) különböző miniszteri rendeletekkel ellenkező döntvényt hozni nem akar".

132 Harmadszor, 1909. október 20-án mégis megtette ezt, elismerte független hitközségként a miskolci szefárd egyesülést. Elvi súlya volt döntésének, gyakorlati nem lehetett, mert a határozatot megsemmisítette a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1911. április 13-án, kimondva, hogy a szefárdok autonómiaigénye jogosulatlan.

133 Létezett Miskolcon egy kisebbségen belüli kisebbség, mely a modernizáció perifériáján csak a vallásban találhatott követendő értékrendet, miután kiszorult a gazdasági érvényesülés és össztársadalmi elismertség lehetőségei adta pozitív folyamatokból. Kifejezőbben fogalmaz a cseh író, Ivan Olbracht, amikor kárpáti ortodox rabbik szájába adja az alábbiakat: „Szerencsétlen népe Izraelnek! Megint új bálványt, új aranyborjút állítottál föl magadnak: a hazug tudományt. Csak bizonygassátok, hogy a Föld gömbölyű, és hogy forog, csak higgyétek, hogy a világ régibb, mint a mi időszámításunk. Bolondok! Tartsátok meg a számocskáitokat, nem érdekelnek bennünket, és nem vitázunk a ti bizonyítékaitokkal. Mert tudjuk, hogy a ti tudományotokban minden évszázadban más az igazság, hogy ma nem igazság az, ami tegnap az volt, és ami ma igazság, holnap nem lesz az. Mert tudjuk, hogy a hitetlen nemzetek, nem bírván más eszközökkel, a tudomány útján keresik azt, ami nekünk már évezredekkel ezelőtt megnyilatkozott, és a tudományuk, feltéve, hogy valódi tudomány, sok tévelygés és tévedés és újabb tévelygés után nem állapíthat meg