Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

legfeljebb két generáción keresztül kötődtek, vagy életükben nem is kötődtek a városhoz. (Többféle oka is lehetett annak, hogy másutt élt családtagot Miskolcon temettek el.) A magas életkorhoz gyakran a rokon, leszármazott nélküliség társult, s a közösség gondoskodása az emberi lét utolsó éveiben. így jelenik meg a lakóhely rovatban gyakran az „ispotály", a „szegények otthona" a „szegényápolda". A nevesebb családok tagjai, leszármazottai a templom melletti kriptákban, a szegényebbek a köztemetőben kerültek végső nyughelyre. így az 1860-as évek közepén a Kapmáry, a Popovics, a Gerga, vagy a Pamperi családok idős tagjaival találkozunk. Foglalkozásukként kereskedő, volt kereskedő, gyakran elszegényedett kereskedő megjegyzés utal, példázva azt, hogy a „görögök kereskedelme" végérvényesen eltűnik, mert képviselői természetes halállal kiszűrődnek a város társadalmából. Az 1864-1915 között vezetett egyházi anyakönyv megnyugtató és egyértelmű választ ad arra a kérdésre, amelyet általában a görög és bulgár kutatók fogalmaznak meg, hogy ti. mi történt a nagyszámú és gazdag görög kereskedő családok ingó és ingatlan vagyonával, azzal a tőkével, amely - meglátásuk szerint - kezdete volt a kapitalista fejlődésnek Magyarországon.

92 A kereskedő családok leszármazottjai egy évszázad alatt „felélték" az ősök által rájuk hagyományozott „vagyont", a nagylétszámú családok gyermek, utód nélkülivé válva kihaltak, vagy ha volt egy-két utódjuk, azok sem a hagyományos kereskedelmet folytatták - nem is volt rá társadalmi igény - hanem más foglalkozással keresték, ill. biztosították megélhetésüket. (Többnyire „elszegényedett kereskedőként", „elszegényedett földbirtokosként" követték elődjeikét a jobb sorsot megéltek családi sírboltjaiba.) Erről a folyamattól, illetve ennek lezáródásáról győz meg az anyakönyv információ-együttese. AZ IZRAELITA FELEKEZET A hazai zsidóság történetének feudális korlátozások között megélt középkorát végérvényesen lezárta az 1867. november 25-én megalkotott, kurta szövegezése mellett is grandiózus tartalmú emancipáci92 M. BÚR, 1991. II. k. 155-166. p.