Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

A Felső-Miskolci Dal- és Önképzőkör sajátos alakulat volt, mert világi jellegű rendezvényeket is szervezett. Volt amatőr színjátszó csoportja, vegyes kórusa és a szabadidő eltöltését segítő klubja. Emellett természetesen a nagyobb ünnepeken templomi szolgálatokat is végzett. A Katolikus Olvasókör eredetileg az egyházi jellegű irodalom népszerűsítését szolgálta. 1913-ban Katolikus Körré változtatta a nevét. Ez okot adott a Református Egyházi Értesítőnek arra, hogy feltételezze a protestánsok elleni támadások újabb eszközének létrejöttét. Az ebből kerekedett sajtóvita

54 egy pillanatra megzavarta a jól alakuló felekezeti békét. A Patronage Egyesület a fiatalkori bűnözés visszaszorítására és a börtönbe került fiatalok lelki gondozására alakult. Feladatait így foglalta össze: 1. A bűnmegelőzés. 2. Kapcsolattartás a fiatalkorúak bíróságával, pártfogó kijelölése a vádlottak részére. 3. Külön intézetek létesítése a fiatalkorú elítéltek részére, s ezekben állandó felügyelet biztosítása. 4. Fogház-misszió, az elítéltek lelki gondozása. 5. Munkaközvetítés a szabadulók részére. A Szociális Misszió Társulat és benne az ún. „szürke nővérek" az egyházközségek szociális tevékenységét támogatták. Fontosságát az is jelzi, hogy 1918 februárjában Szmrecsányi érsek védnökséget vállalt felettük. Ez egyúttal a szervezet anyagi támogatását is jelentette. Itt említem meg, hogy az egri érsekek gyakori és bőkezű adományokkal folyamatosan segítették a miskolci egyházközségek céljainak megvalósítását. A Katolikus Nőegylet 1891-ben Samassa bíboros jelentős anyagi támogatásával tudott megalakulni. Samassa finanszírozta 1878-ban a Szent Anna templom új orgonájának beszerzését. Fischer István érsek a hámori templom építését nemcsak szorgalmazta, hanem anyagilag is támogatta. Blazsejovszky Ferenc mindszenti plébános 100 ezer koronás felajánlással indította el a miskolci egyesületek székházának tervezését. Szmrecsányi érsek 2000 koronát ajánlott fel a hadifoglyokat fogadó bizottság részére 1918 áprilisában. Az egyházközségek lelki vezetői mindig ügyeltek arra, hogy híveik tájékozottak legyenek a világ dolgaiban, ezekben ismerjék meg az egyház álláspontját, hogy ehhez igazodva tudjanak cselekedni, vagy állást foglalni. Ezért is ajánlották a katolikus vagy katolikus szellemű országos lapokat, folyóiratokat. Ezeket a templomok bejáratánál árusították is. A Katolikus Sajtóegyesület hivatásának tekinMiskolci Katolikus Tudósító, 1913. szeptember 15.