Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

tette a katolikus sajtó népszerűsítését, a Tudósító pedig évente több számában tette közzé az ajánlott sajtótermékek listáját. Miskolcon egyetlen helyi szerkesztésű havi lap jelent meg, a Miskolci Katolikus Tudósító. Ezt a Szent Anna plébánia sokoldalú plébánosa, Rétay Kálmán hozta létre. A lap kiadását és terjesztését Samassa József bíboros érsek 1911. december 19-én engedélyezte. Az első szám 1912. január 15-én jelent meg 2000 példányban. Feladatának a hitélet elmélyítését, a papság és a hívek tájékoztatását tekintette. Szerkezete a következőképpen alakult: Vezércikk az időszerű egyházpolitikai kérdésekről, a nagyobb ünnepekről, szertartásokról, fontos eseményekről. Hírek az egyesületek életéből. Egyházmegyei hírek, események. Hitbuzgalmi kérdések. Oktatásügyi kérdések, iskolai hírek. Tájékoztató az istentiszteletek rendjéről. Krónika. (Egyházi és világi események.) „Saját ügyünkben". A lappal kapcsolatos időszerű információk. A Tudósító fontos szerepet töltött be az egyházközségek életében. Szerkesztői rajta tartották szemüket az egyházi és társadalmi élet minden rezzenésén és informáltak, véleményt nyilvánítottak, ha kellett buzdítottak. A mai kutató számára is nélkülözhetetlen adatforrás ez a 24 oldalas, kis formátumú és fényképekkel is illusztrált lap. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Az 1783-tól templommal rendelkező miskolci evangélikus egyház tagjai éppúgy részesei voltak a politikai eseményeknek, mint a város egész polgársága. A többségében protestáns város magáénak ismerte az itt felnőtt és a reformkor harcaiban városunkat képviselő Palóczy Lászlót, mint az ugyancsak a megyei szolgálatban lévő Szemere Bertalant. O evangélikus vallású volt, az itteni evangélikus algimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait, ahonnan Patakra ment, hogy ott magába szívja a protestantizmus hitvallásos és nemzeti szellemét. De ugyanígy magáénak mondta Kossuth Lajost, aki ugyancsak az evangélikus egyházhoz tartozott. Bár a miskolci evangélikusok etnikai összetétele vegyes volt - magyar, német, szlovák - ez nem osztotta meg a politikai események megítélésében őket. Az egyházi jegyzőkönyveket 1832-től magyar nyelven vezették, ahogyan a reformországgyűlések követelései szerint ekkor már országos gyakorlattá vált. Ebben a magyar nyelvért