Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

con kisdedóvó is volt.

14 Báró Vay Miklósné saját pénzén hozatta ide Tóth István nevelőt, gondoskodott ellátásáról, biztosította a fizetést számára, aki „nemcsak nevelője, hanem igazi lelkes apostola, védőszelleme" lett az óvodának. Ez volt a miskolci Példány óvoda. A Nőegylet a későbbiekben szorgalmazta egy református árvaház felállítását, melyre azonban csak 1908-ban került sor. Kiemelkedik a református családok közül a Kun család, mely nemcsak püspököt adott az egyháznak Kun Bertalan személyében

15 (1866-tól volt püspök Zsarnay Lajos után), hanem már a reformkorban Kun János Major utcai házában alakult meg a Miskolci Olvasó Egylet, Kun Pál pedig, a főgimnázium tanára nemcsak lelkes apostola volt 1848 szellemének, hanem az egyház életében is kezdeményezője a vasárnapi iskola szervezésének. 1856-ban alakult meg a Miskolci Egyesült Protestáns Vasárnapi Iskola az evangélikus és református egyház összefogásával. Ez volt az alapja az inasiskoláknak, hiszen a vallástan és a népiskolában tanultak ismétlése mellett, szakmájukhoz tartozó ismereteket is tanultak itt. Természetesen a vidéki, falusi gyermekek a mezőgazdasággal kapcsolatos ismereteket sajátítottak el. Az egyház életéhez szorosan kapcsolódik 1861-ben Palóczy László elhunyta és temetése, akinek tetemét előbb az avasi templomban helyezték el, majd a templom előtt az Avas városra néző oldalában megépített sírboltba vitték át. 1868-ban a megye és város, arcképének megmintázásával állíttatta azt a szürke obeliszket, amely ma is emlékeztető a reformkor és az 1848-1849-es szabadharc eseményeire és reá. Hasonlóan az 1871-ben Miskolcra hozatott Szemere hamvakhoz, amelyet ugyancsak az egyház közreműködésével az avasi templom előtt helyeztek örök nyugalomra. A kiegyezés után az egyháznak is javára szolgált az, hogy a létrehozott tanfelügyelőség élén református ember állott, Ballagi Károly személyében. Ott találjuk nevét a presbiteri jegyzőkönyvekben is. Bár az iskolai feltételek sok kívánni valót hagytak, a tanfelügyelő a kifogásokat jóindulatú segítéssel tette. Erre az egyháztanácsi jegyzőkönyvben számos bejegyzés tanúskodik. Nagy megrázkódtatást jelentett mind a városnak, mind a református egyháznak az 1878. évi árvíz, amikor a Szinva és a Pece olyan károkat okozott a város és az egyház intézményei életében, amelyekM SZENDREI J. 1911. IV. köt. 37, 564. p. 15 DOBROSSY 1.1999. 255-257. p.