Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
TÁRSADALMI KÖZELKÉP 1849-1914 között Miskolc város az átmenet ellentmondásokkal és feszültségekkel teli időszakát élte. E korszak főbb állomásait az infrastruktúra kiépülése, a gyáripar, a bank- és hitelviszonyok kiépülése, és az elért eredmények jogi elismertetése, a törvényhatósági jogállás megszerzése, jelentette. A Miskolc monográfia előző kötetében felvázolt korszak végén a társadalmi rétegződés igen egyszerű képletet mutatott. 160 A kiváltságos nemesség mellett, voltak a mezőgazdaságból élők: jobbágyok, zsellérek, szolgák; kézművesek; kereskedők; értelmiségiek, tisztviselők, katonák. A társadalom átalakulásának vizsgálatánál fontos szempont, hogy a polgárosodás jogi lehetőségeivel hogyan tudtak élni ezek a rétegek, mi lett a sorsa a rendi társadalom merev szerkezetébe beágyazódott úrnak és jobbágynak a polgári szabadságjogok birtokában. Ennek a vizsgálatnak az eredményeként megállapíthatjuk, hogy az előző korszak társadalmi képletéhez viszonyítva a polgári átalakulás legfontosabb jellemzőjeként eltűnik a kiváltságos nemesség, megjelenik a társadalomban az új típusú értelmiség és a munkásság. Az eltérő gazdasági lehetőségek következtében kiválik a városi elit, amely a hatalmat gyakorolja, és a legnagyobb tömegű középréteg mellett egyre sokasodik a társadalom peremére szorult szegénység. Foglalkozása: iparos A kisiparos fogalmán a XX. század első felében azokat a mesterembereket érti a szakirodalom, akik saját gépeikkel, maguk állították elő piaci értékesítésre termékeiket. Miskolc kézműiparosságának több, mint a fele egyedül, vagy családtagjaival dolgozott saját tulajdonú, vagy bérelt műhelyében. Az iparosok 20-25 %-ának volt tanonca, vagy segédje, 10-15%-nak több segédje. Az iparosok 90%-a 5 főn aluli vállalkozás volt. Az 5-10 fővel dolgozókat nevezhetjük kisiparnak, s 10 fő felett középüzemnek. Az egykorú és a történeti statisztika a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemet minősítette gyáriparnak. 160 Ö. KOVÁCS J.-FAZEKAS CS.-SZENDI A. 2001. 516-679. p.
