Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

Az előző korszakban a lakosságnak majdnem fele iparos, korszakunkban számuk erősen csökken és gazdasági, társadalmi viszonyaik is megváltoznak. A kisiparban területén zajló társadalmi átalakulás tendenciáinak jó mércéje az ipart tanulók statisztikája tekintve, hogy ez a kisiparosok társadalmi helyzetének jövőjét vetíti elénk. A forrásokban fellelhető kimutatások szerint 1874-1885 között 2694 tanuló, 71 szakma képviseletében, iratkozott be a tanonciskolába. A tanulók foglalkozási ágak szerinti megoszlása 1874, 1884. évi összehasonlításban:

161 Iparág 1874. 1883/84. 1884/85. Élelmiszer 24 17 26 Ruházat 118 79 110 Csizmadia 181 61 96 Építő 10 8 Fa 49 36 44 Szövészet 20 15 18 2 1 2 Fém 62 71 84 Műszer 3 ! 3 Papír, bői14 20 13 Festő 3 7 18 Kereskedő 85 1 Egyéb 29 23 41 Összesen 590 342 463 A számadatok elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy az élelmiszer ipar megtartotta pozícióit, a tanuló létszám 24-ről, 26-ra nőtt, belső eltolódás a városi lakosság számarányának növekedése miatt a hentesek javára történt. A ruházati iparban tanulók száma 118-ról 110-re csökkent, ez a csökkenés folytatódik a következő évtizedekben. A csizmadiák körében a legnagyobb a csökkenés, 181-ről 96-ra, s ez a miskolci kisipar szerkezeti átalakulásának leglátványosabb mutatószáma. Az építőiparban nulláról 8-ra nő a létszám, ez előre vetíti a századfordulóra az élvonalba kerülő iparág képét. A faipar, a szövészet és az agyagipar stagnál. A fémipar nemcsak a tanuló létszám 62-ről 84-re történő növekedésével, hanem iparágon belüli öszlfil Az 1874. évi adatsort Id.: B.-A.-Z. m. Lt. IV. Tan. ir. 447/1874.; az 1883-1884 évi adatsort ld. GÁLFFY 1.1885..