Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

igazgató tekintélyét és befolyását, sőt nem egy esetben a két funkciót ugyanarra a személyre ruházták). A Takarékpénztárnak vizsgált időszakunkban két elnöke volt, Horváth Lajos, aki 1848/49-ben belügyminisztériumi fogalmazó, pénzintézeti elnöksége idején országgyűlési képviselő, főrendiházi tag és Lévay József, Borsod vármegye főjegyzője, aki költőként is nagy tiszteletnek örvendett. A Miskolci Takarékpénztárat igazgató választmány, személyi öszszetételét tekintve mindenkor azonos volt a városvezetésben és a gazdasági életben diktáló hangadó, legvagyonosabbaknak számító személvekkel, akik a városi tisztviselők fizetéséhez közelítő javadalmazásban részesültek. (Míg 1872-ben a főpolgármester 1500, az alpolgármester 900 forintos fizetést kapott, a Takarékpénztár vezérigazgatója 1200 forintot, elnöke pedig évi 50 aranyat.)

158 Az sem volt közömbös, hogy az intézetnek már az 1850-es években volt nyugdíjalapja, amiből a tisztviselőkön kívül a volt vezérigazgató is részesedett. Az 1905-ös alapszabály tartalmazta először, hogy a pénzintézet részvényeket vásárolhat jövedelmet ígérő vállalatok kibocsátásaiból. Úgy tűnik, ez már csak szentesítése volt egy fennálló állapotnak, mert már az 1888-as zárszámadás is beszámolt - igaz, hogy ekkor még csekély számú Gőzmalom-részvény meglétéről. Az ipari érdekeltségek megszerzése valójában a századforduló utáni évekre esik, főleg Lichtenstein László vezérigazgatósága idejére. 1908-ban megszerezte a részvénytársasággá alakult rozsnyói Markó-féle bőrgyár részvényeinek többségét, így annak vezetőségébe tagot küldhetett. (Markó László vármegyei főorvos egyébként részvényes a Takarékpénztárnál. Ő és apja is - akiről a bőrkereskedők tárgyalásánál már szó volt - rozsnyói származású, miskolci és megyei virilis. A rozsnyói gyárat, mint örökséget, Markó László alakította át részvénytársasággá, ami bevett szokás volt, ha az örökös nem akart operatíve foglalkozni a céggel vagy pótlólagos tőkebevonásra volt szükség.) A Takarékpénztárnak 1910-ben már jelentős részesedése volt a Gőzmalomban és a Gőztéglagyárban. Lichtenstein vezérigazgató pedig mindkét részvénytársaságban igazgatósági tag, ahogyan az a Színház Rt.-nél és az Erzsébet fürdőnél is, a Szanatórium és Vízgyógyintézetnek pedig elnöke, de ott van az Osztrák-Magyar Bank bíráló tanácsában is. 62 évesen vonult vissza a Takarékpénztár éléről, jelentős föld158 Emlékirat, 1885. és Borsod, 1872. április 18.