Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
1839-ben Fáy András indított meg s amely 1840-ben a pesti és aradi, 1841-ben a nagyszebeni, 1842-ben a győri, kassai, esztergomi és kőszegi takarékpénztárak felállítását eredményezte. A város birtokos nemességében - annak is inkább a vármegyei hivatalt viselő tagjaiban és az ügyvédek között - volt meg legerősebben a változtatás igénye, gazdasági és társadalmi helyzeténél fogva leginkább ennek a rétegnek volt meg a lehetősége az első miskolci pénzintézet megalakítására. Az alapító részvényesek névsorát 156 vizsgálva kitűnik, hogy ők voltak azok, akik a Takarékpénztár indulásához szükséges alaptőke 2 /3 részét jegyezték. Az a fiatal nemesség, amelyik az 1846-os tisztújítás alkalmával győzelemre vitte Szepessy László és Szemere Bertalan megválasztását, 1845-ben takarékpénztárt alapított. Az alapító részvényesek között egymás után sorakoznak a radikális nemesség legjobbjainak nevei, mint Kun János, József, Miklós, Lajos, a Vadnayak, a Ragályi család, amelynek hét tagja található az alapítók között, a Majthényi testvérek, a Szepessyek, Palóczy László, Szemere Bertalan. Mellettük már megjelenik - főleg a kereskedők és az építőanyag előállítással foglalkozó vállalkozók sorából - a számszerűleg még gyenge tőkés polgárság, amely 40 év múlva átveszi a vezetést a miskolci pénzintézetek élén. Ott volt az alapítók között Lichtenstein László nagyapja is 6 részvénnyel, azaz 600 ezüst forintot fektetett egy olyan vállalkozásba, amelynek kimenetele teljesen ismeretlen volt. Akik rajta kívül többet tudtak áldozni - maximum 10 részvényig mentek el, mert több részvény esetén is maximum 10 szavazatuk lehetett - azok négy földbirtokos és két kereskedő. Az alapító részvényesek között már 1845-ben megtalálható a később téglagyárosként ismert ügyvéd, Furman János is, aki 1882-ben lett a Takarékpénztár vezérigazgatója, majd őt 1900-ban Csáthy Szabó István gyógyszerész követte, akinek emellett oly sok vállalkozása és akkora hatalma volt, hogy helyi Montecuccolinak nevezte el a Borsodmegyei Lapok. 157 Lichtenstein László ekkor választmányi tag. A szaporodó pénzintézetek, egymás után alakuló ipari részvénytársaságok, a meginduló tőkekoncentráció a XX. században már szükségessé tette, hogy az intézetek élén pénzügyi szakemberek álljanak. Ezentúl a vezérigazgatói funkció a szakszerűséget képviseli, a befolyást biztosító, presztízs értékű nevek viselői pedig elnökként vagy alelnökként állnak a vállalkozások élén (ami természetesen nem zárja ki a vezér156 Emlékirat, 1885. 157 Borsodmegyei Lapok, 1891. 72. sz.
