Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

azonban 1872-ben még csak a Három Rózsa fogadót állt szándékában eladni, az italmérési joggal együtt, ráadásul kétéves részletfizetésre. Ezt a lehetőséget használta ki Pilta Miklós és Szabó Gyula gyógyszerésszel közösen megvette a vendéglőt. Az egy italmérési jogból azon a címen, hogy az ingatlant ketten vásárolták meg - mindjárt kettőt csinált, ami viszont sértette a város regálebevételből eredő érdekeit, különösen 1877 után, amikor végre sikerült a teljes megváltás. Evekig pereskedtek emiatt, de végül 1882-ben Miskolc városa elveszítette a pert. Az italmérési jogot az állam később visszaváltotta, amiből a tulajdonosok ismét nagy haszonra tettek szert, mert a viszszaváltási összeg öt év (1882-1886) jövedelmének - 10% levonása után maradó - hússzorosa volt.

146 Ez a tetemes összeg már Pilta Miklós lányának, Erzsébetnek a vagyonát gyarapította, amivel viszont annak férje, Xivkovich Emil megyei földbirtokos, miskolci háztulajdonos - kezelvén felesége vagyonát - bekerülhetett a legvagyónosabbak névsorába. A zsidó polgárság soraiból származó értelmiség igyekezett kihasználni társadalmi felemelkedésének szinte valamennyi lehetőségét, de jövedelmében a földbirtoknak nem volt nagy jelentősége. Annál nagyobb szerepet kapott a háztulajdon. A 19 ügyvédnek, orvosnak, építésznek (a gyógyszerészek között nem volt zsidó) összesen 39 háza volt a városban. Borpincét minden tehetősebb polgár vásárolt, hiszen a helyi hagyományok szerint azt megkövetelte a társadalmi pozíció. Elvétve akadt egy-egy 5-30 holdas törpebirtok, ahol a magasabb művelési kultúrát igénylő kert- és szőlőművelés folyt, faiskolával párosítva. Egyetlen tulajdonos volt csak a csoportban - Gencsi Soma ügyvéd -, aki 100 kat. holdon felüli birtokot mondhatott a magáénak. A zsidó értelmiség leginkább a hitel és kisebb mértékben az ipar területén fektette be vagyonát. (Tisztviselők) A 4. tábla segítségével kaptunk egy áttekintést a tisztviselők részvételi arányáról a város Önkormányzati testületében. Itt a továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy a testület virilis tagjain keresztül a tisztviselők milyen mértékben és értelemben voltak tagjai a gazdasági elitnek, vagyoni és társadalmi állásuknak mik voltak a kifejezői. Kérdés, hogy mennyire maradtak meg az alkalmazotti rétegben a régi társadalomszerkezet rendi formái, mennyire alkalmazik SZENDREI J. 1911. 4. köt. 188. p.